Azonosítottak három eltitkolt újasszír uralkodót
2026. július 13. 18:51 Múlt-kor
Három, a hivatalos történelmi emlékezetből politikai okokból törölt uralkodót azonosítottak az Újasszír Birodalom korszakából Alexander Johannes Edmonds és Eckart Frahm kutatók legújabb tanulmánya alapján. A szakemberek ékírásos táblák és feliratok újraértékelésével bizonyították, hogy a korszak alapvető forrásának tekintett asszír királylista nem objektív krónika, hanem egy utólag szerkesztett, a dinasztikus folytonosságot legitimáló politikai dokumentum.
A történészek több mint egy évszázadon át a Kr. e. 1000 és 609 közötti időszak rekonstruálásának legfőbb sarokköveként, hiánytalan adatbázisként tekintettek az asszír királylistára. Edmonds és Frahm azonban királyi feliratok, közigazgatási iratok, úgynevezett eponim-krónikák és sérült ékírásos táblák filológiai vizsgálatával kimutatták, hogy a hivatalos lajstrom valójában szigorú cenzúrán esett át. Az ókori írnokok a folyamatos frissítések során szisztematikusan eltávolították azokat az uralkodókat, akiknek a regnálása vereséggel végződött, vagy akiknek trónigénye a későbbi uralkodó elit számára kényelmetlenné vagy illegitimmé vált.
A kutatás három, korábban ismeretlen vagy tévesen azonosított király létezését erősítette meg. Az egyik legfontosabb bizonyíték egy olyan lázadó uralkodóhoz, Tukulti-apil-ésarrához köthető, aki a Kr. e. 763-as napfogyatkozást követő politikai zűrzavart kihasználva ragadta magához a hatalmat Assur vallási központjában. Egy sérült birtokadományozási okirat újraolvasása igazolta, hogy a dokumentumot nem a korábban feltételezett III. Adad-nírári, hanem ez a tiszavirág-életű, kevesebb mint két évig regnáló trónbitorló adta ki, akinek a lázadását az évkönyvek is megörökítették.
Szintén újonnan azonosítottak egy Sulmánu-asaridu nevű királyt, aki V. Assur-nirári után, Kr. e. 747 körül kerülhetett hatalomra, mielőtt III. Tukulti-apil-ésarra Kr. e. 745-ben letaszította volna a trónról. Ennek bizonyítéka egy kőemlék, amelyen a Sulmánu-asaridu nevet utólag, egyértelmű politikai szándékkal vésték át a győztes rivális nevére. A harmadik eset egy Assur-uballit nevű uralkodóhoz kapcsolódik, akinek a nevét egy Assur istennek szentelt ezüstedény javítási felirata és egy szándékosan megrongált szobor őrizte meg, mielőtt II. Adad-nírári megdöntötte volna a hatalmát mintegy két évszázaddal korábban.
A Közel-Keletet a Kr. e. 1. évezred első felében domináló Újasszír Birodalom a korszak legjelentősebb katonai hatalma volt, amelynek belső felépítését a történetírás hagyományosan stabilnak és monolitikusnak tartotta. A most publikált eredmények azonban rávilágítanak, hogy a birodalom történetét nemcsak a végnapjaiban, hanem a virágkorában is folyamatos trónutódlási harcok jellemezték.
Mindhárom kiretusált uralkodó az asszír politikai, katonai és vallási elit egy-egy frakciójának támogatását élvezte, bukásuk után pedig a győztes fél az emlékezetük eltörlésével (damnatio memoriae) igyekezett megszilárdítani saját legitimitását. Bár a felfedezés az asszír abszolút kronológiát Kr. e. 911 után nem változtatja meg drasztikusan, arra kényszeríti a szakembereket, hogy a jövőben kritikusan értékeljék az állami propaganda működését, és esetenként felülvizsgálják a legismertebb asszír királyok eddig elfogadott sorszámozását is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
