Különleges kőzetek miatt vitáznak a bibliai Özönvíz elméletén
2026. május 25. 14:39
Az Amerikai Egyesült Államok nemzeti parkjaiban fellelhető, több kőzetréteget átmetsző, úgynevezett polisztrát kövületek kialakulásáról és a bibliai Özönvíz elméletével való vélt kapcsolatukról közölt összefoglalót a brit GB News hírportál. Bár bizonyos kreacionista csoportok a gyorsan betemetett fatörzseket egy globális katasztrófa bizonyítékaként értelmezik, a geológusok álláspontja szerint a jelenség lokális, hirtelen lezajló üledékképződési folyamatokra, például vulkánkitörésekre és iszapömlésekre vezethető vissza.
A „Noah's Ark Scans” nevű kutatócsoport és a kreacionizmushoz köthető szakértők, köztük Ian Juby mérnök arra hívták fel a figyelmet, hogy a gyakran több méter magas, függőlegesen álló megkövesedett fatörzsek ellentmondanak a több millió évig tartó, egyenletesen lassú geológiai rétegződés elméletének. Érvelésük szerint egy elpusztult fa nem képes hosszú időn át függőlegesen maradni a lassú üledékképződésre várva, hiszen az időközben elkorhadna és összedőlne.
A csoport véleménye szerint ezek a fosszíliák – amelyek a washingtoni Mount St. Helens környékén, a Mississippi deltájában, valamint a Yellowstone és a Theodore Roosevelt Nemzeti Parkokban is megtalálhatók – egy hirtelen, kataklizmaszerű esemény, elméletük alapján a Teremtés könyvében leírt Özönvíz során bekövetkezett gyors betemetődés nyomait őrzik.
A fősodratú geológiai és őslénytani kutatások azonban határozottan elutasítják a fosszíliák globális, bibliai katasztrófával történő magyarázatát. A tudományos konszenzus szerint a polisztrát kövületek valóban gyors üledékképződés eredményei, ám ezek a folyamatok szigorúan lokális jellegűek, és a hosszú geológiai időskálákon ismétlődnek.
A Yellowstone Nemzeti Park vagy a Mount St. Helens esetében az álló fatörzsek megőrződését egyértelműen az ismétlődő, heves vulkáni tevékenység, a folyók hirtelen áradása, a mocsári üledékek átrendeződése és a kiterjedt iszapömlések tették lehetővé. Ezek a természeti jelenségek pillanatok alatt képesek voltak vastag törmelék- és hamuréteggel betemetni a növényzetet, megóvva azt a későbbi lebomlástól.
A polisztrát fosszíliák (amelyek elnevezése a latin poly, azaz sok, és stratum, azaz réteg szavakból ered) kialakulásának dinamikája évtizedek óta foglalkoztatja a tudományos közösséget. Derek Ager, a Swansea-i Egyetem néhai geológus professzora korábban felhívta a figyelmet arra a tudományos tényre, hogy egy tíz méter magas fatörzs betemetődése nem tarthatott több százezer évig, az ilyen feltételezéseket abszurdnak nevezte. Ager kutatásai rávilágítottak arra, hogy az üledékképződés bizonyos időszakokban és helyszíneken rendkívül gyorsan ment végbe, még akkor is, ha a környező kőzetrétegek nem mutatnak folyamatosságot.
A modern sztratigráfia alapján tehát az ilyen típusú ősmaradványok nem az evolúciós idővonalat vagy a Föld korát cáfolják, hanem a bolygó felszínét formáló, lokálisan drasztikus természeti erők aktivitásába nyújtanak mélyebb bepillantást.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
