Közönségszavazás rangsorolta a Néprajzi Múzeum legfontosabb műtárgyait
2026. május 29. 16:41
Közönségszavazás eredményeként állt össze a Néprajzi Múzeum állandó gyűjteményének tíz legkiemelkedőbb műtárgyát bemutató új látogatói útvonal. A múzeumok világnapján közzétett, több hónapos kampányt lezáró válogatás nem csupán egy népszerűségi lista, hanem egyedülálló kísérlet a passzív múzeumi befogadás újraértelmezésére, amely a laikus közönség bevonásával mutatja be a 19. és 20. századi magyar, valamint az Európán kívüli kultúrák tárgyi örökségét.
A 2025 októbere és 2026 márciusa között lezajlott online és személyes voksolás során a résztvevők a másfél éve megnyílt, több mint 3600 tárgyat felvonultató kiállítás nyolc tematikus egységéből választhatták ki a számukra legmeghatározóbb darabokat.
A beérkezett 272 szavazat alapján kialakult nyolcas listát a múzeum szakemberei további két ikonikus, a kiállítást keretbe foglaló történelmi műtárggyal – egy 1867-ből származó váli lucaszékkel és egy gombosi népviseletes babával – egészítették ki. A kiválasztott tíz műtárgy köré a jövőben önálló tárlatvezetés és audioguide-os útvonal épül, amely a rövidebb idővel rendelkező látogatók számára is átfogó képet nyújt az intézmény etnográfiai gyűjteményéről.
A hazai és Kárpát-medencei anyagból bekerült tárgyak hűen tükrözik a paraszti kultúra és a népművészet 19–20. századi átalakulását, illetve annak nemzeti reprezentációvá válását. Jól példázza ezt az az 1893-as torockói festett falitéka, amely eredetileg az 1896-os millenniumi kiállítás néprajzi falujának berendezéseként került a fővárosba, rámutatva a népi enteriőrök korabeli intézményesülésére.
Szintén a hazai örökség kiemelkedő darabja az 1898-ban, az átányi Kövesdi Jánosné számára készített, gazdagon hímzett ünnepi ködmön, valamint egy 1892-es szentesi tekerőlant, amely hangszerkészítői jelentősége mellett a korai magyar népzenekutatás – köztük a Bartók Béla által 1906-ban végzett gyűjtések – mementója is.
A listán helyet kapott továbbá egy Felsőtótiból származó, ember alakú méhkaptár, amely a hazai német telepesek egyedi faműves kultúráját őrzi, illetve egy 1966-os inaktelki festett kelengyeszekrény, amely a kalotaszegi hagyományok 20. századi továbbélését dokumentálja.
A nemzetközi gyűjteményből kiválasztott műtárgyak közül abszolút győztesként egy 1930-as évekből származó észak-mongóliai sámánnői kabát végzett az élen. A rénszarvasbőrrel, tollakkal és fémfüggőkkel díszített rituális öltözet történelmi jelentőségét növeli, hogy egy olyan korszakban őrizte meg a belső-ázsiai sámánhagyományokat, amikor a kiépülő kommunista diktatúra kíméletlenül üldözte a vallási gyakorlatokat.
Az Európán kívüli kultúrák gazdagságát reprezentálja egy 19. század végi perzsa papírmasé táblakép, amely a közel-keleti irodalom híres szerelmespárját, Lejlát és Madzsnúnt ábrázolja, valamint egy 2018-as azerbajdzsáni, sóvirágból kötött seprű, amely az elszigetelt florisztikai környezet és a mindennapi használati tárgyak szoros kapcsolatára világít rá.
A Néprajzi Múzeum közösségi kezdeményezése a modern muzeológia azon trendjébe illeszkedik, amely a statikus kiállítási terek helyett a társadalmi párbeszédre helyezi a hangsúlyt. A szakértői kánon és a látogatói preferenciák ötvözésével létrejött új útvonal azt bizonyítja, hogy a történelmi és etnográfiai emlékek értelmezése nem egy lezárt folyamat, hanem a mindenkori közönség aktív részvételével folyamatosan aktualizálható kulturális párbeszéd.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
