Környezeti katasztrófával fenyegetnek a Balti-tengerbe süllyesztett vegyi fegyverek
2026. május 22. 10:10
Évtizedek óta fenyegetik a Balti-tenger élővilágát és a tengeri infrastrukturális beruházásokat a második világháború után hullámsírba süllyesztett vegyi fegyverek - számolt be róla a Lengyel Tudományos Akadémia (PAN) Óceanológiai Intézete. A kutatók megállapítása szerint a fémkonténerek előrehaladott korróziója egyértelműen rácáfolt arra a korábbi feltételezésre, miszerint a tengeri lerakás véglegesen semlegesítette volna a méreganyagokat, így a probléma csupán térben és időben tolódott el.
A környezeti krízis gyökerei a második világháború lezárásának idejére nyúlnak vissza. A győztes szövetséges hatalmak a kapitulációt követően hatalmas mennyiségű német vegyi fegyvert zsákmányoltak, amelynek biztonságos megsemmisítése helyett a költséghatékonyabb tengeri elsüllyesztés mellett döntöttek.
Az 1940-es évek második felében a hiányos környezetvédelmi szabványok miatt a rakományt sok esetben hordókban, faládákban, vagy magukkal a szállítóhajókkal együtt küldték a mélybe. A műveleteket övező titkosítás és a hiányos dokumentáció miatt a pontos helyszínek azonosítása évtizedekig szinte lehetetlen volt, az adatok egy részét csak a huszadik század végén hozták nyilvánosságra.
A több európai ország – köztük Lengyelország, Németország, Svédország és Finnország – részvételével lezajlott CHEMSEA (Chemical Munition Search and Assessment) kutatási projekt adatai szerint mintegy ötvenezer tonnányi, harci gázokat tartalmazó lőszer fekszik a Balti-tenger fenekén. A legjelentősebb lerakóhely a Bornholmi-medence, ahol 70-105 méteres mélységben körülbelül 35 ezer tonna fegyverzet található, megközelítőleg 13 ezer tonna aktív hatóanyaggal.
További jelentős gócpontként tartják számon a Gotlandi- és a Gdanski-medencét, valamint a Kis-Bælt szoros déli részét, ám a szállítás közben tengerbe dobott rakományok miatt a hivatalos zónákon kívül is magas a szennyezettség kockázata. Az egykori arzenál olyan rendkívül veszélyes anyagokat tartalmaz, mint a kén-mustár, a tabun, az adamszit és különböző arzénvegyületek.
Bár a szakemberek sokáig abban bíztak, hogy az érintett vegyületek alacsony vízoldékonysága minimalizálja a kockázatokat, napjainkra a tartályok burkolatának rozsdásodása közvetlen veszélyforrássá vált. A szivárgó mérgek a tengeri ökoszisztéma mellett az egyre szaporodó tengerötti beruházások – szélerőműparkok, gázvezetékek és adatkábelek – kivitelezését is komolyan hátráltatják. Az Európai Parlament egy 2021-es határozatában már sürgette a nemzetközi összefogást a helyzet rendezésére.
A jelenleg is futó európai projektek, mint a DAIMON vagy a MUNIMAP, egyelőre a tengerfenék feltérképezésére és a szivárgások monitorozására fókuszálnak. A kutatók ugyanis arra figyelmeztetnek, hogy az elsüllyesztett fegyverek tömeges kiemelése jelenleg nagyobb katasztrófával fenyegetne, mint a folyamatos megfigyelésük, mivel a meggyengült tárolók mozgatása azonnali és nagyszabású toxikus szivárgáshoz vezethet.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
