Kiállítás nyílt Wass Albert amerikai hagyatékából

2026. március 27. 18:22

A magyar diaszpóra legjelentősebbnek tartott irodalmi iratanyagának hazahozataláról március 6-án kötött történelmi megállapodást a magyar állam és a floridai székhelyű Czegei Wass Alapítvány. A jogutódok, az író fiai által 1998-ban alapított tengerentúli szervezet az egyetemes kutathatóság és a szakszerű állományvédelmi feladatok biztosítása érdekében adta át a páratlan gyűjteményt az OSZK-nak.

A Takaró Mihály irodalomtörténész által kurált, péntektől a nagyközönség számára is látogatható kiállításon a kutatók és az érdeklődők első ízben láthatják az író eredeti, kézzel írt és gépelt kéziratait, az erdélyi magyarság történetét feldolgozó angol nyelvű kiadványait, valamint az Erdélyi Világszövetség társelnöki pozíciójához kapcsolódó hivatali iratait. A tárlaton emellett olyan ritka kordokumentumok is szerepelnek, mint a Szeleczky Zita színésznővel folytatott levelezése, továbbá az író személyes használati tárgyai: íróasztala, írógépe, túrahátizsákja és emigrációs bőröndje.

A fizikai hagyaték feldolgozásával párhuzamosan az OSZK kibővítette digitális szolgáltatásait is: a nemzeti könyvtár online térképtárába (atlasz szolgáltatásába) tizenhét olyan egyedi – közigazgatási, domborzati, nemzetiségi és gazdaságföldrajzi – tematikus térkép került fel, amely szorosan köthető Wass Albert életútjához és az erdélyi történelmi viszonyokhoz.

A csütörtöki megnyitón felszólaló szakpolitikai és közgyűjteményi vezetők – köztük Hankó Balázs miniszter, Rózsa Dávid főigazgató és Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke – hangsúlyozták: a floridai iratanyag hazahozatala nem pusztán levéltári gyarapodás, hanem a 20. századi magyar emigrációs irodalom legfontosabb forrásbázisának fizikai és szellemi integrációja a nemzeti emlékezetbe, amely megnyitja az utat az életmű mélyreható, objektív tudományos vizsgálata előtt.

Emigráció és utóélet

Wass Albert (1908–1998) a 20. századi erdélyi magyar irodalom egyik legolvasottabb, egyben legvitatottabb történelmi megítélésű alakja. A második világháború végén, 1944-ben a szovjet és román csapatok előrenyomulása elől kényszerült elhagyni Erdélyt. Rövid németországi tartózkodás után 1951-ben az Egyesült Államokban, a floridai Astorban telepedett le. A romániai népbíróság 1946-ban távollétében háborús bűnök vádjával halálra ítélte; ezt a verdiktet a modern magyar történettudomány többsége az erdélyi magyar arisztokrácia megfélemlítését és vagyonelkobzását szolgáló politikai koncepciós perként értékeli.

Műveit a kommunista blokk országaiban évtizedekig szigorúan betiltották, nevét a hivatalos kultúrpolitika elhallgatta. Az emigrációban a tengerentúli magyar diaszpóra egyik politikai és kulturális vezetőjévé vált, írói és közéleti munkásságát a nyugati közvélemény tájékoztatásának és az erdélyi magyar identitás megőrzésének szentelte. Irodalmi hagyatékának Budapestre szállítása az 1989-es rendszerváltozás után megkezdett hazai rehabilitációjának, valamint a hidegháborús magyar emigrációtörténet intézményes kutatásának egyik legfontosabb mérföldköve.