Mi történt a szülinapomon?
Keresési feltételek:
Hónap: május • Nap: 28
Hónap: május • Nap: 28
20 találat
[1]
1358. május 28.
Kitör Franciaországban a Jacquerie-i felkelés
[2]
1461. május 28.
I. Mátyás meghívja VI. Albert osztrák főherceg követeit a győri béketárgyalásokra
A tárgyalások Carvajal bíboros, pápai követ közbenjárására a magyar király és III. Frigyes császár követei között folynak.
[3]
1471. május 28.
I. Mátyás Lorenzo Roverella pápai követtel megerősítteti cseh királlyá történt megválasztását
[4]
1521. május 28.
A wormsi ediktum törvényen kívül helyezi Luthert
A wormsi birodalmi gyűlés, melyen Luthernek lehetőséget adtak arra, hogy kifejtse hittételeit, olyan ediktumot fogad el, mely birodalmi kiközösítéssel sújtja mind Luthert, mind híveit és megtiltja iratainak terjesztését (az ediktumot V. Károly írta alá május 28-án). Már 1521. január 3-án (1520) a pápa kiközösítette Luthert, miután előzőleg eretneknek nyilvánította. A katolikus egyház intézkedéseit azoknak az új tanoknak a gyors terjedése magyarázza, melyek kétségbe vonják a pápa hatalmát és a pápának a keresztény világon belüli elsőségét. Luther hittételei komoly visszhangot keltenek a polgárság és a parasztság körében. Követői a keresztények szabadságáról vallott nézeteit egyfajta társadalmi megújulásra való ösztönzésként is értelmezik. V. Károly, aki szeretné megőrizni a hit és az egyház egységét, hiszen a hitszakadás a birodalom politikai szétesését eredményezheti, nem tudja az új tant hatalmi szóval elnémítani. A Luther pártján álló fejedelmek és birodalmi városok elég befolyással rendelkeznek ahhoz, hogy kikényszerítsék Luther Wormsba hívását, azt is kikötve, hogy a reformátornak szabad elvonulást kell biztosítani. Április 17-18-án Luther vállal minden általa addig leírt szót, és tanait védelmezve visszautasítja azt a követelést, hogy vonja vissza azokat. Ekkor a császár kihirdeti a wormsi ediktumot, de ennek végrehajtását az evangélikus rendek ellenállása meghiúsítja. Hogy megvédhesse III. Frigyes, szász választófejedelem Wartburgba viteti Luthert.
[5]
1797. május 28.
Kivégzik Noël Babeuf francia forradalmárt
François Noël Babeuf francia forradalmár a hatalom megdöntésére szervezett összeesküvést, melynek következtében hosszú per után halálra ítélik és kivégzik. Babeuf, aki az ancien régime időszakában telekkönyv-hivatalnok volt, 1789-től publicistaként a francia forradalom jakobinus eszméiért küzdött. A római agrárreformer, Gaius Gracchus nevével jegyzett beszédeket és írásokat közölt a `Néptribun` című lap hasábjain, amelyekben a birtokos osztály nyereségvágyát okolta az élet nehézségeiért. A köztársaság kikiáltását követően magas hivatali tisztségeket látott el a tartományi közigazgatásban. A Közjóléti Bizottság bukása után (1794. VII. 28.) Babeuf ismét a nemzeti vagyonközösségen és munkamegosztáson alapuló centralizált `államszocializmust` követelte. Néhány követőjével egyetemben e szándékkal hozta létre az `egyenlők összeesküvése` elnevezésű titkos szervezetét 1797-ben, a `proletárdiktatúra` megvalósítása céljából. A titkos szervezetet azonban elárulták, és számos hívével együtt őt is letartóztatták és a kommunista mozgalmak úttörőjeként számon tartott forradalmárt kivégezték.
[6]
1841. május 28.
Megszületett Giovanni Sgambatti olasz zongoraművész és zeneszerző
A római születésű művész korán kitűnt képességeivel, Liszt is felfigyelt rá. Zeneszerzőként 1866-ban mutatkozott be, zongoranégyest írt, s még ugyanabban az évben Rómában karmesterként is dobogóra lépett, Beethoven Eroica- és Liszt Dante-szimfóniáját vezényelte. 1877-től zongoratanárként tevékenykedett. Két vonósnégyest, két kvintettet, két szimfóniát, zongoraversenyt, rekviemet írt. Érdekes, hogy olasz létére zeneszerzőként német példaképeket követett, karmesterként viszont az itáliai reneszánsz hangszeres zene újjáélesztését szorgalmazta. Az olasz fővárosban hunyt el 1914. december 14-én.
[7]
1871. május 28.
Leverik a párizsi kommünt
A proletárdiktatúra történelmileg első formája, a párizsi munkások és a velük szövetséges kispolgárság forradalmi uralma volt. Az 1871. május 21-én kb. 130 000 fővel indított támadás ellen Párizs lakossága 8 napon keresztül hősiesen védekezett. A harcok idején, majd a főváros elfoglalását követő időben mintegy 30-40 ezer kommünárt öltek meg, s az 1876-ig működő hadbíróságok mintegy 70 000 embert ítéltek halálra, börtönre vagy száműzetésre.
[8]
1892. május 28.
Megkezdődik a román Memorandum pere
A magyarországi Román Nemzeti Párt központi bizottsága 1892 elején Nagyszebenben Memorandumot dolgozott ki a hazai románok nemzeti sérelmeiről. A Károly román király által is támogatott emlékirat `felsorolja` a magyar `faji uralom és a mesterségesen nagyra növelt nemzeti hegemónia megnyilvánulásait`. Elutasítja az 1868. évi nemzetiségi törvényt, amely a politikai nemzet fogalmának kodifikálásával semmibe vette a nem magyar nemzetek létét, bírálja az erdélyi sajtóviszonyokat, a választójogi gyakorlatot, az iskolai és egyesületi magyarosítást stb. A Memorandumot 237 főnyi román küldöttség vitte Bécsbe, hogy "az osztrák császárnál bevádolja a magyar királyt". Sikertelenül. Azt felbontatlanul küldték a magyar miniszterelnökségre, onnan pedig vissza a delegáció vezetőjéhez. Miután a Memorandumot kinyomtatták és terjesztették, az államügyész izgatás vádjával pert indított. Az 1895. május 17-25. között Kolozsvárott lezajlott perben Vasile Lucaciut, a Memorandum-akció egyik szervezőjét, a kiszabható maximális ötévi fogházbüntetésre, további tizennégy főt sajtó útján elkövetett izgatásért két hónaptól két és fél évig terjedő államfogházra ítéltek, négy vádlottat pedig felmentettek. A következő évben azután mindnyájan amnesztiában részesültek. Ezekbe a valójában a régi polémiákba Bukarest már korábban bekapcsolódott. Az 1891-ben ott megalakult politizáló, a kulturális egységet támogató szövetség, a Liga Culturală nemzetközi propagandaakcióba fogott a magyarországi románok ügyének megismertetésére. A bukaresti "egyetemistáknak" a Liga által megjelentetett emlékiratára - amelyben az iskolai magyarosítás gyakorlatát bírálták - a magyar kormány ajánlására - a magyar "egyetemisták" válaszoltak. Az Aurel C. Popovici orvostanhallgató által az erdélyi román fiatalok nevében készített viszontválasz, a Replica, váratlanul nagy nemzetközi visszhangot keltett. Popovicit 1893-ban államfogházra, illetve pénzbüntetésre ítélték; ő azonban a büntetés elől Romániába távozott. Később Bécsben telepedett le, s ott írta meg híres munkáját a "nagy-ausztriai egyesült államokról".
[9]
1906. május 28.
Megszületett Svéd Sándor operaénekes
Tanulmányait a budapesti Zeneakadémián Szabados Bélánál, majd Olaszországban Mario Sammarcónál és Riccardo Stracciarinál folytatta, itt sajátította el a bel canto-énekstílust. 1927-ben mutatkozott be Budapesten, a Bajazzók Silvio szerepében. 1931-ben lépett fel először Bécsben, 1936-tól a bécsi Staatsoper tagja, 1938-ban debütált a salzburgi fesztiválon, a Tannhäuser Wolframjával. Rendszeresen vendégszerepelt a müncheni és berlini operában, a londoni Covent Gardenben és a párizsi Garnier-operában. 1940-50 között a Metropolitan énekese volt, 1950-56 között ismét Budapesten énekelt, mivel a Rákosi-rendszer bevonta az útlevelét. Ezután ismét a világot járta, de sűrűn fellépett itthon is. Különlegesen zengő baritonjával a világ valamennyi operaházának ünnepelt énekese volt, különösen Verdi-szerepekben aratott nagy sikereket. Különleges technikája révén hangja sokáig megőrizte szépégét, csaknem négy évtizeden át készült hanglemezei világhírűvé tették. Fontosabb szerepei: Luna a Trubadúrban, Rigoletto, Jago az Otellóban, Amonasro az Aidában, Renato az Álarcosbálban, Posa a Don Carlosban, Georges Germont a Traviatában, Scarpia a Toscában, Telramund a Lohengrinben, Tell Vilmos, Don Giovanni, Tonio a Bajazzókban, Escamillo a Carmenban. 1937-ben a Mária nővér című magyar-német filmben szerepelt, itt énekelte Fényes Szabolcs dalát: Küldök néked egy nápolyi dalt... 1951-ben lett kiváló művész, 1952-ben kapott Kossuth-díjat. Bécsben hunyt el 1979. június 9-én. Kívánságára Budapesten temették el a Farkasréti temetőben.
[10]
1908. május 28.
Megszületik Ian Fleming, angol novellaíró és kém
[11]
1918. május 28.
Örményország független lesz
Örményország a földkerekség egyik legősibb állama, lakói már háromezer éve élnek az állandó hódításoknak kitett Kaukázus-vidéken. A nagyhatalmi marakodások kereszttüzében, egy viszonylag nyugodt időszakban, 301-ben az örmények a világon elsőként választották államvallásukká a kereszténységet. 1693-ban a nyugati örmény területeket Törökország, a keletieket pedig a perzsa birodalom kebelezte be. Ez utóbbi részét az 1828-as orosz-perzsa szerződésben a cári birodalom foglalta el. A történelem viharai, így a törökök 1915-ös kegyetlen anatóliai vérengzése a világ különböző tájaira sodorták a kis kaukázusi nép tagjait. Az önálló államiság 1918-1920-as rövid időszakát leszámítva Örményország 1828-tól 1991-ig az Orosz Birodalom, illetve a Szovjetunió része volt. 1918. május 28-án kiáltották ki Örményország függetlenségét. A Kaukázus déli részén fekvő országot 1920-ban nyugatról Törökország, keletről a szovjet Vörös Hadsereg támadta meg. A kommunista többségű kormány 1920 végén megalakította az Örmény Szovjet Köztársaságot, amely 1922-ben csatlakozott a Szovjetunióhoz. 1936-tól önálló szovjet köztársaság volt. Az ország 1990. augusztus 23-án fogadta el a függetlenségi nyilatkozatot, majd a 1991. szeptember 21-én rendezett népszavazáson az állam teljes függetlensége mellett döntöttek, s ismét létrejött a többpártrendszer. - 1921-ben a szovjet vezetés a túlnyomórészt örmények lakta Karabahot Azerbajdzsán részévé tette. E súlyos nemzeti sérelem 1988 februárjában felszínre tört. A Karabah visszacsatolását követelő milliós tüntetések véres polgárháborúba, majd Örményország és Azerbajdzsán 1994-ig tartó, hadüzenet nélküli háborújába torkollottak, amelynek több mint 20 ezer halottja, több százezer menekültje volt. Nemzetközi diplomáciai erőfeszítések nyomán a harcok elcsitultak, de Karabah ügye máig nem oldódott meg, bármikor újabb harcok kiváltója lehet.
[12]
1918. május 28.
Kikiáltják a Kaukázuson túl fekvő Azerbajdzsán önállóságát
Azerbajdzsán területén már az időszámításunk előtti első évezredben különböző államalakulatok léteztek, mint pl. Atropaténé, illetve a Kr.u. IV. századtól a kaukázusi Albánia. A vidék a VII. században az Arab Kalifátus, a XI. században pedig az oguz törökök uralma alá került. A lakosság fokozatosan áttért az iszlám hitre, s idővel átvette a hódítók nyelvét is. Az őslakosok és hódítóik keveredéséből a XI-XIII. században alakult ki az azeri nép. A XIII-XIV. században a mongolok, majd Timur Lenk csapatai dúlták fel e vidéket. A XVI. század elején a száfávida I. Iszmail sah Tebriz központtal egységes azeri államot hozott létre, s később hatalmát egész Iránra kiterjesztette. A XVI. század végétől Azerbajdzsán az iráni állam egyik tartománya lett. A török-iráni-orosz vetélkedés nyomán Oroszország a XIX. század kezdetén megszerezte a történelmi Azerbajdzsán északi részét (a két déli tartomány ma is Irán része). Az I. világháborút követően a nacionalista Musavat párt irányításával 1918. május 27-én létrejött az önálló Azerbajdzsán Köztársaság, amelyet azonban 1920 áprilisában elsöpört a szovjet Vörös Hadsereg. A bolsevikok kikiáltották az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaságot, amely 1922. december 30-án a Kaukázuson túli Föderáció részeként a Szovjetunió alapító tagja, majd e Föderáció 1936-os megszüntetése után önálló szovjetköztársaság lett. A Szovjetunió végnapjaiban a bakui Legfelsőbb Tanács 1989 őszén törvényt hozott a köztársaság szuverenitásáról, majd 1991 elején az állam hivatalos elnevezésében visszatértek az Azerbajdzsáni Köztársaság névhez. A függetlenséget 1991. augusztus 30-án, a moszkvai puccs után kiáltották ki, s népszavazáson erősítették meg 1991 végén. A Szovjetunió megszűntekor Azerbajdzsán csatlakozott a Független Államok Közösségéhez, amelynek kis megszakítástól eltekintve azóta is tagja.
[13]
1926. május 28.
Costa tábornok puccsot hajt végre Portugáliában
Manuel de Oliveira Gomes da Costa tábornok a portugál hadsereg segítségével puccsot hajt végre, és hatályon kívül helyezi a köztársasági alkotmányt. Gomes da Costa még ugyanabban az évben összeesküvés áldozatává válik. Megfosztják miniszterelnöki, had- és belügyminiszteri tárcájától és az Azori-szigetekre száműzik. Portugália viharos belpolitikai fejlődése 1910-ben kezdődött a királyság megszüntetésével. A radikális demokratizálást Portugáliában nem sikerült gyorsan végrehajtani. 1911 és 1926 között nyolc elnök, valamint 44 kormány volt hivatalban.
[14]
1937. május 28.
Meghal Alfred Adler
Aberdeenben 67 éves korában meghal Alfred Adler osztrák pszichológus és elmegyógyász, az individuálpszichológia megalapítója. Adler, aki Sigmund Freud (1939. IX. 23.) tanítványaként indult, 1911-től kidolgozza az individuálpszichológiát. Freuddal ellentétben nem a nemi ösztönt, hanem az érvényesülési és hatalmi törekvést tekinti az emberi cselekvések mozgatórugójának. Megállapítása szerint az érvényesülési ösztön és a külvilág közötti konfliktusban kialakuló kisebbségi érzéseket kompenzálják vagy túlkompenzálják, s ennek során alakul ki az embernek az élettel kapcsolatos magatartása. A neurózisok az „énközpontúságból” fakadnak.
[15]
1961. május 28.
Elindul utolsó útjára az Orient Express
[16]
1961. május 28.
Megalakul az Amnesty International
Peter Benenson londoni ügyvéd cikket jelentetett meg az Observer című lapban a szervezetről. Ebben felhívta a figyelmet a jogtalanul, csupán bőrszíne, politikai meggyőződése, véleménye vagy vallása miatt bebörtönzött, megkínzott, kivégzett emberekre, akik maguk nem alkalmazták és nem támogatták az erőszakot. Ezután alakult meg nemzetközi, nem hivatalos szervezet az emberi jogok védelmére. Tevékenysége kizárólag foglyokra vonatkozik. A szervezet a lelkiismereti alapon bebörtönzöttek - akiket nézeteik, bőrszínük, nemük, etnikai származásuk, anyanyelvük vagy vallásuk és nem erőszakos cselekmények miatt zártak be - azonnali és feltétel nélküli kiszabadításáért dolgozik. Politikai perekben tisztességes és mielőbbi tárgyalást követel, igyekszik megakadályozni a kínzást és kivégzést, felkutatja az eltűnteket. Fontos, hogy a szervezet teljesen független, nem kötődik semmilyen politikai hatalomhoz, ideológiához. Anyagi támogatást egyetlen államtól vagy kormánytól sem fogad el, tagdíjakból és egyéni adományokból tartja fenn magát. Akciói az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatán alapszanak. A szervezetnek több mint 60 nemzeti szekciója és 167 országban több mint egymillió tagja van. A szervezet 1977-ben Nobel-békedíjat kapott, majd 1978-ban, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 30. évfordulója alkalmából ENSZ Emberi Jogok díjjal jutalmazták.
[17]
1976. május 28.
Szovjet-amerikai megállapodás jön létre a békés célú (kísérleti) föld alatti atomrobbantásokról
Gerald Ford amerikai elnök Washingtonban és Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár Moszkvában egyidejűleg írta alá a békés föld alatti atomrobbantásokat korlátozó kétoldalú szerződést. A Fehér Házban és a Kremlben 1976. május 28-án szentesített megállapodás a második amerikai-szovjet `küszöbszerződés` volt: az első 1974-ben született Brezsnyev és Nixon moszkvai csúcstalálkozóján, és a katonai rendeltetésű atomkísérleteket korlátozta ugyancsak a két nukleáris szuperhatalom vonatkozásában. Az 1976-os okmány másfél éves tárgyalássorozat eredményeképpen készült el, jogokat és kötelezettségeket rögzített. Mindkét fél továbbra is végezhetett békés rendeltetésű föld alatti atomrobbantásokat egyrészt a saját joghatósága és ellenőrzése alatt álló területen (kivéve az 1974-es szerződésben atomfegyverkísérletek céljára megjelölt körzeteket), másrészt idegen állam területén, utóbbiak kérésére. A szerződő felek emellett önként vállaltak kötelezettséget arra, hogy nem hajtanak végre 150 kilotonnánál nagyobb hatóerejű egyes békés atomrobbantásokat és másfél megatonnánál nagyobb összhatóerejű csoportos robbantásokat. Megegyeztek abban, hogy ha 150 kilotonnánál erősebb egyes robbantás kerül szóba, ezt a kérdést külön megvizsgálják. Az ellenőrzési pótjegyzőkönyvön még egy évtizedig dolgoztak, s ezután a ratifikálás 1990 őszén mindkét oldalon megtörtént, s az 1974-es és 1976-os `küszöbszerződés` 1990 végén a megerősítési okmányok kicserélésével hatályba léphetett, összehangolt ellenőrzési klauzulával, amely hidrodinamikai, szeizmikus ellenőrzési technikák (országonként 3-3 szeizmikus ellenőrző állomás) és helyszíni ellenőrzés kombinációjára épült.
[18]
1979. május 28.
Athén csatlakozik az Európai Közösséghez
Athénban aláírnak egy megállapodást Görögországnak az Európai közösséghez való csatlakozásáról. Ez 1980. január 1-jén lép hatályba. Ezzel Görögország a kilenc tagország mellett a Közösség tizedik, teljes jogú tagjává válik. A megállapodás ünnepélyes aláírására Athénba utazott Giscard d'Estaing francia köztársasági elnök, mint az Európai Közösség Minisztertanácsában elnöklő állam vezetője, továbbá Belgium, Írország, Luxemburg és Olaszország miniszterelnöke, valamint az EK-országok valamennyi külügyminisztere.
[19]
1981. május 28.
Meghal Stefan Wyszynski lengyel bíboros
1901. augusztus 3-án született Zuzela-ban, 1948-ban lett Lengyelország prímása. 1953-56 között ítélet nélkül fogva tartották. Részt vett a II. Vatikáni Zsinaton. Az ő kezdeményezésére fordult 1965-ben híres levelében a lengyel püspöki kar a német püspökökhöz, amelyben `megbocsátottak és bocsánatot kértek a német néptől`. A néhai bíboros közeli munkatársa volt az 1960-as, 70-es években Karol Wojtyla krakkói érsek, a későbbi II. János Pál pápa. 1980-81-ben Wyszynski közvetített a Szolidaritás szakszervezet és az akkori hatóságok között. Boldoggá avatási eljárása 1989-ben indult meg.
[20]
1987. május 28.
Sportrepülőgép száll le a Vörös téren
Mathias Rust, a Hamburg környéki Wedelből való 19 éves sportrepülő egy légcsavaros géppel leszáll a moszkvai Vörös téren. A radarellenőrzést kikerülve 800 kilométert repül szovjet légtérben. Rustot öt hónappal később a Legfelsőbb Bíróság Moszkvában „garázdaság” miatt négyévi munkatáborra ítéli. Mihail Gorbacsov a légvédelem ily módon nyilvánvalóvá vált mulasztásait arra használja fel, hogy tisztogatást hajtson végre a fegyveres erők csúcsain. Ennek során felmentik Szergej Szokolov honvédelmi minisztert és Alekszandr Koldunovot, a légvédelem parancsnokát. Szokolov utóda az alig ismert Dmitrij Jazov lesz.