Kelta örökség a Saar-vidéken: amikor a sírhalmot római fenyőtobozzal díszítik
2025. szeptember 22. 16:10 Múlt-kor
A németországi Saar-vidék csendes dombjai a múlt számtalan titkát őrzik. Sabine Hornung, a Saar-vidéki Egyetem régészprofesszora több mint egy évtizede vezet ambíciózus kutatási projektet a területen, amely legfőbb célja, hogy minél pontosabb képet kaphassunk a régió ókori mindennapjairól. Az 1990-es években kezdődő kutatás egy szelete azonban túlmutat az évezredekkel ezelőtti hétköznapok egyszerű elemzésén: az Oberlöstern határában talált sírok ugyanis nem csupán a kelta temetkezési hagyományok jellegzetességeit, hanem annak a római kultúrával való ötvöződését is bizonyítják.
„Az emlékezet tájai” – kelta falucskától a római villáig
A geofizikai felmérések és ásatások során a régészek a föld mélyén egy kelta falu maradványait is felfedezték, amelyek alapján feltételezhetjük, hogy ezt a populációt is többgenerációs együttélés jellemezte – társadalmi különbségek nélkül.
A római hódítás után azonban minden megváltozott. Az első század végére megjelent egy földbirtokos elit réteg, akik nagyszabású villaépítésekbe kezdtek a területen. Hornungék geomágneses prospekcióval (ez egy olyan érintésmentes módszer, amellyel a föld mágneses terének apró eltéréseit mérik a régészek, hogy a talajban rejtőző jelenségeket – például az épületnyomokat – ásás nélkül is feltérképezhessék) sikeresen rekonstruálták az egyik legnagyobb ilyen épületet. „Ezek a leletek bizonyítják, hogy ettől az időszaktól kezdve a társadalmi különbségek egyértelműen érzékelhetőek már az építészetben is.” – nyilatkozta a kutató.
Kőbe írt identitás: kelta forma, római részletek
A falu mellett a régészcsoport nagy figyelmet fordított az Oberlöstern határában talált két nyughely feltárására is. Ezeken a monumentális sírhalmokon ugyanis nemcsak kelta, hanem római temetkezési elemek is megfigyelhetőek: a kúp forma például tipikusan kelta, míg a díszítőelemként használt fenyőtoboz inkább római temetkezési motívumnak tekinthető. Ennélfogva ezek a leletek egyszerre jelképezik az ősök hagyományához való ragaszkodást, a kulturális változásokat és a két hagyománykör összeolvadását. A Kr. u. 2. századból származó sírhalmok fontosságát mutatja, hogy felfedezésük után nem sokkal, még az 1990-es években rekonstruálták őket.
Identitás és malomkő
A régészeti leletek alapján a település lakói a gazdasági tevékenységekben is igyekeztek hűek maradni kelta hagyományaikhoz. A kutatócsoport olyan közeli kőbányákat talált, ahol már a kelta időktől kezdve malomköveket gyártottak. A római hódítás után lehetőségük lett volna a helyieknek strapabíróbb lávaköveket importálni a különböző építkezésekhez, ők azonban ragaszkodtak saját kőfajtájukhoz — még a rangosabb emlékműveknél is.
Amikor a múlt éltre kel
A Saar-vidéki Gazdasági és Környezetvédelmi Minisztériumnak és a Merzig–Wadern Kulturális Alapítványnak köszönhetően a kutatás eredményei ma már tájékoztató táblák és 3D-s rekonstrukciók segítségével bárki számára hozzáférhetőek, közelebb hozva a ma emberéhez a múlt hétköznapjait. Hornungék nagyszabású projektjének köszönhetően pedig még több bizonyítékunk lett arra, hogy a meghódított népek kultúrája sokszor nem tűnt el – csupán összeolvadt a rómaival.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
