Kegyetlenül feláldozták az isteneknek a legtökéletesebb gyermekeket Peru ősi civilizációi
2018. március 26. 11:07 Múlt-kor
Egy perui utca alatt elrejtve tárták fel régészek legalább tizenkét gyermek földi maradványait, akiket vélhetően a középkori csimu civilizáció áldozott fel. Egy negyvenhét sírból álló csoportot fedeztek fel, több mint száz tárgyi lelettel együtt, amelyek körülbelül 1200 és 1400 közé datálhatók. A kutatók arra utaló bizonyítékokat is találtak, hogy az áldozatok szívét megpróbálhatták kivenni az időjárás isteneinek kiengesztelésére. A tárgyak nagy része kerámiaedény, amelyet tengeri jelenetek, partvidéki állatok, és geometriai alakzatok díszítenek, árulkodva a letűnt kultúra tengerhez való közeli viszonyáról.
Az ásatás a Trujillo tengerparti városától tizenhárom kilométerre levő Huanchaco településen zajlik, egy tervezett csatornázási fejlesztés előtti kutatás során bukkantak a sírokra. Victor Campaña León, a feltárás vezetője azt mondja, a gyermekek mellkasán vágásokat találtak, amelyek lehetséges, hogy a bordáik eltörésével a szívük eltávolítására tett kísérlet jelei. Egyikőjüket harminckilenc darab tüskéskagyló házával találták meg, amely az eddigi legnagyobb számú ilyen sírmelléklet, amit Peruban találtak. Írott beszámolójában Campaña azt írta, „ezen a kietlen vidéken a termés javítása érdekében esőt akartak vonzani a gyermekek feláldozásával.” Körülbelül százharminc kerámiaedény is előkerült, köztük olyanok, amelyek vélhetően ennél a csimu áldozatnál korábbiak. A régészek találtak továbbá halászattal kapcsolatos tárgyakat is, mint például súlyokat, horgokat és tűket. A tárgyak többsége vélhetően a csimu főváros, Chan Chan lakóinak tulajdona volt, akik ide jöttek ajándékot hagyni az isteneiknek.
A csimu egy inkák előtti kultúra volt, amely a korábbi mocse kultúra maradványaiból jött létre Peru tengerpartja mentén 900 körül. Híresek voltak fekete kerámiáikról és részletesen megmunkált nemesfémjeikről. Területük egy harmincszor százhatvan kilométer széles sávot tett ki a Csendes-óceán és az Andok között. Eddigi ismereteink szerint halászatból éltek, és a Holdat tisztelték istenségként, erősebbnek gondolva a Napnál. 1470 körül Tupac Inca Yupanqui inka uralkodó meghódította a csimukat. Az inka fennhatóság nem tartott azonban sokáig, mivel a spanyolok 1534-ben elfoglalták a térséget. Az áldozatok pontos részletei nem ismertek, de az inkák is hasonló rituálékat kezdtek gyakorolni, amikor átvették a régió vezető szerepét.
A rituális emberáldozatok térségbeli elterjedtségét bizonyítja egy gyermek holtteste, amelyet egy csoport hegymászó 1985-ben fedezett fel 5300 méteres magasságban Argentína Mendoza tartományában található Cerro Aconcagua hegyen. A fiú vélhetően az inkák által capacochának nevezett szertartás áldozata volt, melynek keretében a legszebb és legegészségesebb gyermekeket elkábították tudatmódosító szerekkel, majd kivitték a hegyekbe halálra fagyni. 2016-ban pedig egy part menti romcsoportnál bukkantak régészek egy gyermekek feláldozására szolgáló szentélyre. A Lima északi részén található Chotuna-Chornancapnál ásatást végző szakértők tizenhét sírt fedeztek fel, amelyek legkésőbb a 15. századból valók. Ezek között találtak hat gyermek maradványát is, amelyek kettesével kiásott sekélyebb sírokba voltak helyezve.
A capacocha az inka királyok halála alkalmával volt szokásos. A helyi uraknak előírták, hogy ilyenkor válasszanak ki hibátlan gyermekeket, akik az emberi tökéletességet szimbolizálták. A gyermekeket összeadták, és megajándékozták őket aranyból, ezüstből, rézből és kagylóból készült miniatűr ember- és lámafigurákkal. A férfiakat elnyújtott fülcimpákkal és fonott fejpánttal, míg a nőket két copffal ábrázolják a figurák. A gyermekeket ezután visszavitték eredeti közösségeikhez, ahol az emberek lerótták előttük tiszteletüket, mielőtt feláldozták volna őket a Llullaillaco nevű vulkánon a hegyi isteneknek. A capacocha szó fordítható „ünnepélyes áldozatként”, vagy „királyi kötelességként” is. Az inkák logikája szerint így lehetett biztosítani, hogy az emberiség legjobbjai az istenek közé kerüljenek.
A gyermekáldozat igen gyakori jelenség volt Peru ősi kultúrái között, az inkákon kívül az őket megelőző szikán és lambajeke, illetve az ezeket követő csimu kultúránál is jelen volt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
