Imádnivaló rendőrségi fotó egy kétéves körtetolvajról
2016. február 1. 14:37
A statisztikuscsaládban felnövő Alphonse Bertillon, amikor a francia katonaságtól átkerült a párizsi rendőrséghez, a bűnügyi feljegyzésekben valódi káoszra bukkant. A visszaeső bűnözők beazonosítása végett vezette be a rendőrségi fotózás technikáját, valamint a különböző testrészek megmérését, amelyek alapján könnyebb volt azonosítani a már korábban sem ártatlan, vagyis visszaeső tettest. Érdekesség, hogy a bűnözők szembeni fotózása mellett azért alkalmazta a profilfotózást, mert az ujjlenyomat-vétel előtti korban a fül formája egyedi azonosítóként is szolgálhatott. Néhány éven belül Európa több országában is átvették a különleges eljárást. A kedves papa egy tréfás hangulatában 1893. október 17-én készített egy rendőrségi fotót 23 hónapos kisfiáról, François Bertillonról is, akinek az volt a bűne, hogy elcsent egy körtét a kosárból.
Alphonse Bertillon édesapja és bátyja is statisztikus, illetve demográfus volt, így minden bizonnyal a „vérében” volt a számok és a rend iránti igény, így amikor 1879-ben átkerült a francia katonaságtól a párizsi rendőrséghez (pontosabban elbocsátották, ugyanis valótlan adatokat közölt tanulmányairól, az édesapja pedig elintézte, hogy a rendőrségnél egy irodai munkát kapjon, egy egyszerű másoló volt), ténykedése gyökeres változásokat eredményezett. A visszaeső bűnözők „katalogizálásával” korábban senki sem foglalkozott, azonban ezekben az években a bűnismétlések száma drasztikusan megnőtt, ugyanakkor a korabeli módszerekkel nem tudtak vele mit kezdeni.
Bertillon újítása abban állt, hogy nem csupán a bűnözők neveit és egyéb könnyen hamisítható adatait jegyezték fel, hanem azon tulajdonságaikat is, amelyek nem, vagy csupán nagyon lassan változnak az idők során. A rendőrségi fényképezés mellett, így bevezették a testméréstan tudományát (antropometrikus személyleírás), amelynek lényege az volt, hogy a tettes ülő és álló magasságát, kifeszített karjainak szélességét, a bal alsókar, valamint a bal kéz középsőujjának hosszát is feljegyezték. Mindamellett az elkapott bűnös jobb fülének magasságát is lejegyezték, amelyről oldalról is készítettek egy fotót.
Fontos megjegyezni, ezen adatokból a frenológiával ellentétben nem azt próbálta Bertillon kiszámolni, hogy milyen fizikai megjelenés utalhat a bűnözői lélektanra, hanem csupán az azonosítás volt az egyetlen cél. Mindemellett a francia rendőrnek köszönhetjük a rendőrségi fotózás technikájának továbbfejlesztését is, tehát nem csupán a bűnözőről, hanem a bűntettről is készült fotó. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy nem Bertillon nevéhez köthető az első helyszínelő fénykép, ugyanis például már Teleki László 1861-es öngyilkossága idején is készültek ilyen felvételek. A Bertillon-féle módszer az 1880-as évektől a bűnügyi nyilvántartások alapmintája lett hazánk mellett Európa számos országában.
Az 1893-as fotót a New York-i Művészeti Múzeumban őrzik.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
