Illékony gázok elemzésével fejtették meg az ókori egyiptomi múmiák balzsamozási titkait

2026. március 16. 19:58

Csao Vanyüe szerves geokémikus és kutatócsoportja egy új, roncsolásmentes módszerrel vizsgálta meg az emberi maradványokat. A hagyományos, az anyagok feloldását igénylő eljárások helyett a szakemberek a mindössze borsszem nagyságú szövet- és pólyatöredékeket körülvevő izolált levegőt elemezték. Szilárdfázisú mikroextrakció, gázkromatográfia és nagy felbontású tömegspektrometria alkalmazásával tizenkilenc, a Kr. e. 3200 és Kr. u. 395 közötti időszakból származó egyiptomi múmia harmincöt mintáját vizsgálták meg. Az eljárás során 81 különböző illékony szerves vegyületet (VOC) azonosítottak, amelyek egzakt képet adnak az egykori eljárások során felhasznált specifikus anyagokról.

A kémiai markerek elemzése kimutatta, hogy a felhasznált konzerválóanyagok az évszázadok során egyre összetettebbé váltak. Míg a korai korszakok múmiáinál a kémiai profilokat elsősorban a zsírok és olajok dominálták, a későbbi korokban már drága, importált növényi gyantákat, méhviaszt és természetes aszfaltot (bitument) is alkalmaztak. A vizsgálatok arra is rámutattak, hogy a balzsamozók a test különböző részein – például a fejen és a torzón – eltérő kémiai összetételű recepteket használtak a tartósítás hatékonyságának növelése érdekében. Richard Evershed és Ian Bull, a tanulmány társszerzői hangsúlyozták: a módszer olyan alacsony koncentrációjú maradványokat – például a bitumenhez köthető biomarkereket – is kimutatott, amelyeket a korábbi technológiákkal szinte lehetetlen volt azonosítani.

Az ókori egyiptomi vallási hiedelmek szerint a halál utáni túlvilági létezés alapvető feltétele volt a fizikai test, mint a lélek lakhelyének megőrzése. A mesterséges mumifikálás gyakorlata az egyiptomi történelem során folyamatosan fejlődött. A balzsamozás nemcsak vallási rítus, hanem az ókor egyik legjelentősebb gazdasági ágazata is volt, amely kiterjedt távolsági kereskedelmi hálózatokat igényelt a Közel-Kelet és a Földközi-tenger térségéből származó ritka alapanyagok beszerzéséhez.

A Bristoli Egyetem kutatása tudománytörténeti áttörést jelent, mivel az új, levegőmintavételen alapuló technológia lehetővé teszi a világ múzeumainak törékeny, felbecsülhetetlen értékű emberi maradványainak széles körű vizsgálatát anélkül, hogy a mintavétel fizikai károsodást okozna a régészeti leletekben.