Így népesítette be egy kétszeresen száműzött, forrófejű viking Grönlandot

2018. június 6. 12:56 Múlt-kor

Vörös Erik valamikor 950 körül született Norvégia déli részén. Tízéves volt, amikor apját gyilkosság miatt száműzték, így a család Izland nyugati részén telepedett le. Erik itt később feleségül vett egy gazdag családból származó lányt, így maga is a vagyonos rétegbe emelkedett.

982-ben aztán Erik hasonló szituációba keveredett mint édesapja évtizedekkel korábban. Egyik szomszédja, egy bizonyos Valthjof azzal vádolta meg Erik szolgáit, hogy azok idézték elő azt a földcsuszamlást, amely elpusztította a házát. Valthjof egyik rokona, Eyiolf ezután meg is ölte szerencsétlen thrallokat (így nevezték ekkoriban a vikingek rabszolgáit), amire a feldühödött Erik megölte Valthjofot és Eyiolfot. Az önbíráskodás miatt a közösség száműzte Eriket, aki családjával az Izland partjainál található, apró Öxney szigetén telepedett le. Itt azonban hamarosan megint összekülönbözött egy szomszédjával.

Az Erik élettörténetét megörökítő izlandi saga elbeszélése szerint amikor Erik hozzálátott új házának megépítéséhez az apjától örökölt setstokkrjait (ezek díszes fagerendák voltak, amelyeknek misztikus erőt tulajdonítottak) egy Thorgest nevű ismerősénél helyezte el. Amikor azonban ház elkészültével visszatért értük, Thorgest nem akarta (vagy valamiért nem tudta) visszaadni azokat. Erik ekkor ismét saját kezébe vette a konfliktus intézését és erővel elvette Thorgest setstokkrját.

Erik félve Thorgest bosszújától, egy kis csapatot toborzott, amellyel aztán rajtaütött szomszédján és megölte őt, fiait és még „néhány másik embert.” Az ügy elintézésére egy népgyűlést, vagyis thinget hívtak össze, amely úgy döntött, hogy három évre száműzi Eriket a szigetről.

Az ismételten új hazát kereső Erik ekkor egy kockázatos vállalkozásra adta a fejét. Ekkor már közel egy évszázada ismert volt az izlandiak előtt, hogy tőlük nyugatra egy másik szárazföld fekszik. Egy Snaebjörn Galit nevű viking valamikor 970 körül már meg is próbált ott letelepedni, de vállalkozása teljes kudarcba fulladt.

Erik 982-ben vagy 983-ban érte el Grönlandot, ahol egy új települést alapított a sziget déli részén, a Tunulliarfik-fjordnál. A következő két évet azzal töltötte, hogy nyugati és északi irányban hajózva feltérképezze a sziget partjait és állattenyésztésre alkalmas területeket találjon.

Amikor 985-ben lejárt a száműzetése, visszatért Izlandra, ahol valóságos kampányt indított az új földeken való letelepedés mellett. Ekkor adta a szigetnek „zöld föld” vagyis a Grönland nevet, hogy ezzel tegye vonzóbbá azt a telepesek szemében. Törekvéseit siker koronázta és hamarosan 14 hajóval és több száz emberrel tért vissza Grönlandra, ahol két települést is alapítottak. A lényegében Erik által kormányzott telep fénykorában több mint 2500 főt számlált.

Érdekesség, hogy Erik egyik fia, Leif Eriksson apja nyomdokaiba lépett és maga is tovább hajózott nyugati irányba. Expedíciója során elért egészen Új-Fundlandhoz és a Labrador-félszigethez, így majdnem 500 évvel „megelőzve” Kolumbuszt Észak-Amerika felfedezésében.