Hogyan vonult át a keresztes hadjárat Magyarországon?
2015. június 8. 14:54 Csernus Szilveszter
A keresztes tranzitország
A hadjárat szervezését hallva II. Géza király (1141-1162) joggal aggódhatott. Három oka is volt erre. Elsőként ott lebeghettek a szemei előtt az első keresztes hadjáratok keserű tapasztalatai. A Szent István király által 1018-ban megnyitott Moson-Győr-Székesfehérvár-Tolna-Baranyavár-Valkóvár-Zimony zarándokúton mindössze három hétbe telt mire a Valter vezette első keresztes sereg 1096-ban átlépte a magyar-bizánci határt, ám a Száván való átkelésről lemaradt 16 keresztes utóvéd zsákmányolni kezdett. Őket a zimonyiak lefegyverezték és a fősereg után paterolták, fegyvereiket és ruháikat pedig a várfalra akasztották.
Már az incidens előtt érkezett az országba a „népi keresztesek” újabb, serege, Amiens-i Péter vezetésével. Kálmán király (1095-1116) azzal a feltétellel engedte őket át, hogy tartózkodnak az erőszaktól és a károkozásoktól, amivel nem is volt semmi gond egészen Zimonyig. A városhoz érkező keresztesek látták bajtársaik ingóságait a várfalon, mire azt hitték, hogy tulajdonosaik életét is kioltották. A várat megostromolták és a lakosok felét lemészárolták, majd a király haragjától félve gyorsan délnek folytatták útjukat.
Amiens-i Péter és "népi keresztesei"
A francia Folkmar Morvaország felől érkezett Magyarországra. Keresztesei útját már addig is fosztogatások és gyilkosságok szegélyezték, amit a Felvidéken is folytattak – nem sokáig: Kálmán ugyanis Nyitra mellett bekerítette és megsemmisítette őket. Még hírhedtebb volt a Gottschalk vezette haderő, amelynek vonulása a mosoni kapun történő átkelés után röviddel lerészegdésbe, öldöklésbe, köztük egy fiú karóba húzásába fulladt. Az ott termő királyi sereg azonban szétszórta a Rajna-mentiekből és bajorokból verbuvált sereget.
Emicho gróf csapatai már a német városok zsidóinak lemészárlásával szerezte hírnevét, mire a magyar határhoz ért. Kálmán király ezért megtagadta bebocsátásukat, mire karddal törtek utat maguknak. Moson ostromába is belekezdtek, azonban a megfelelő időben kitörő várvédők még a királyi sereg beérkezése előtt kiverték az országból ezt a keresztes sereget is.
Az 1096-os év során még két, immár „lovagi” sereg ejtette útba Magyarországot Jeruzsálem felé vezető útján. Bouillon Gottfried, Alsó-Lotharingia hercege már túszul adta fivérét, Balduint, a későbbi jeruzsálemi királyt Kálmánnak és halálbüntetés terhe mellett tiltotta meg az erőszakoskodásokat. Kálmán a Duna túloldalán követte őket a királyi sereggel, majd békével vált el Jeruzsálem későbbi meghódítójától. Hasonlóan atrocitásmentes volt az 1101-es aquitániai és bajor hercegek vezette lovagi sereg átvonulása is. (Magyarország és a keresztes háborúk. Szerk.: Laralovszky József-Majorossy Judit-Zsengellér József. Máriabesnyő-Gödöllő, 2006.).
Támogasd a 
szerkesztőségét!
