Hogyan vonult át a keresztes hadjárat Magyarországon?
2015. június 8. 14:54 Csernus Szilveszter
Mindannyian hallottunk és tanultunk a középkori keresztes hadjáratokról, azok eredményéről és a részt vevő európai államokról. Magyarország szerepe jóformán András királyunk 1217-es szentföldi hadjáratára korlátozódik a történelemtanításban - azonban hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a szárazföldön vezetett, Palesztinát felszabadítandó hadjáratok szinte mindegyike áthaladt a Magyar Királyság területén. Kálmán és II. Géza királyainknak nem kis fejtörést okoztak az országon többtízezres létszámban áthaladó fegyveres zarándokok. A keresztes hadba beállt csőcselék eleve veszélyt jelentett minden vidékre ahol átvonult, míg a nemesi haderőkre kevésbé volt jellemző a fosztogatás, de az uralkodók vezette sereg leginkább azért jelent(het)ett kockázatot, mert adott esetben saját céljaikra használták fel „útközben” a kereszteseket. Ilyen helyzettel kellett szembenéznie II. Géza királyunknak is, amikor a vele ellenséges III. Konrád német-római császár 1147. június 8-án keresztesei élén átlépte a magyar határt.
Szeldzsuk támadás, keresztes segélykérés
A Szentföld már fél évszázada (ismét) keresztény uralom alatt állott, amikor az 1140-es években viharfelhők kezdtek gyülekezni az európai hódítók államai fölött. 1144-ben Imád ad-Dín, Szíria szeldzsuk helytartója betört az elsőként megalakult keresztes államba, az Edesszai Grófságba. Félő volt, hogy az újra erőre kapó muszlimok nem állnak meg a ma Törökországban fekvő város elfoglalása után, így a keresztesek Európához fordultak segítéségért.
A püspöki küldöttség a pápánál nem talált süket fülekre, így a szentatya, III. Jenő (1145-1153) Franciaországba indult, miután kiadta VII. Lajosnak (1137-1180) címzett bulláját, amelyben a keleti keresztények megmentésére indítandó hadjáratra hívta fel. Az eszme hirdetésében segítségére volt egy később szentté avatott ciszterci apát is. Clairvaux-i Szent Bernát nevéhez fűződik ugyanis a második keresztes hadjárat megvalósításának oroszlánrésze, mivel a burgundi szerzetes kiváló szónoki képességei megannyi francia és német nemest győztek meg, hogy felvegyék a keresztet és útra keljenek. Köztük volt az éppen a legtöbb szomszédjával háborús viszonyban álló III. Konrád császár (1093-1152) is. Az országa erejét inkább ,,itthon” használni akaró német-római uralkodót 1146 karácsonyán, Speyer dómjában mondott misebeszédében győzte meg Bernát.
VII. Lajos francia, III. Konrád német uralkodók, illetve utóbbi vazallusai: IV. Boleszław lengyel, illetve II. Vladiszlav cseh fejedelem így elkezdtek a nagy szentföldi keresztes hadjáratra készülődni. A közhiedelemmel ellentétben nem az említett uralkodók voltak az első hadat vezető keresztény monarchák a szentföldi keresztes hadjáratok történetében: I. Sirgurd norvég király birtokolja ezt a címet (a norvég keresztes hadjárat 1107-1110-ig tartott).
Támogasd a 
szerkesztőségét!
