Hogyan lett Laosz a világ legtöbbet bombázott országa?
2019. december 9. 18:31 Múlt-kor
Bombázni a dzsungelt
Az amerikai csapatokkal folytatott szárazföldi hadműveletek lehetősége kizárt volt. Kennedy elnök már 1961-ben arról írt, hogy „Laosz a hadjáratok számára rendkívül barátságtalan terület. Földrajza, topográfiája, és éghajlata is beépített hátrányok.”
Az amerikaiak kezdettől fogva biztonságosabbnak látták a levegőből támadni a Laosz területén fekvő célpontokat.
Ezek főként a Ho Si Minh-ösvény állomásai és jelentősebb útvonalai voltak, amelyek támadásával megsemmisíthették a kommunista csapatok utánpótlását, mielőtt az felhasználásra kerül Dél-Vietnámban az amerikai csapatok ellen.
A dzsungelbéli célpontok pontatlan, nagy területet lefedni képes fegyverekkel való támadására azért volt szükség, mert a hadianyagot a Ho Si Minh-ösvény főbb útjain szállító teherautók csak itt voltak magukban sebezhetők – többségük az észak-vietnámi Haiphong kikötőjén át érkezett a térségbe.
Mivel Haiphong a nemzetközi hajózás egyik csomópontjaként számtalan ország hajóit fogadta minden nap, az amerikaiak számára nem volt támadható célpont.
Az Észak-Vietnámból délre irányuló szállítmányokat ott kellett tehát megpróbálni megakasztani, illetve megsemmisíteni, ahol „papíron” az észak-vietnámi csapatoknak sem volt keresnivalójuk: Laoszban.
Az amerikai légierő 1964-ben kezdett hozzá a laoszi célpontok támadásának, ezen küldetéseken főként az AC–130 típusú, szállítórepülőből átalakított földi tűztámogató repülőkkel, illetve B–52-es nehézbombázókkal juttatták célba a „kazettás” robbanószerkezeteket.
E repülőgépek főként thaiföldi bázisokról indultak bevetéseikre. A kilenc éven át tartó légi hadjárat során átlagosan nyolc percenként hullt Laosz területére egy bombázó maximális bombaterhének megfelelő mennyiségű robbanóanyag.
A bombázás egyik leggyakoribb célpontja az észak-vietnámi határ közelében fekvő Szepon nevű település volt, ahová egy hajdani francia légibázisról (amely már a határ észak-vietnámi oldalán feküdt, így nem volt támadható) szállították a hadianyagot az észak-vietnámi katonák és gerillák. Előfordult, hogy az amerikaiak a dél-vietnámi légierővel közösen hajtottak végre támadást Szepon ellen.
Dave Burns, az amerikai légierő egyik pilótája a thaiföldi Ubonból indult laoszi bevetésekre a 16. különleges műveleti repülőszázad tagjaként.
Visszaemlékezése szerint „Szepon volt az a hely Laoszban, ahová nagyon nem akartunk repülni. A falu három, Vietnámból átjövő főút, a Mu Gia-hágó, a Ban Karai-hágó, és a Barthelme-hágó kereszteződésénél volt. Ezek aztán dél felé haladtak a Ho Si Minh-ösvényhez. Erősen védett volt, mindenféle légvédelmi fegyverrel. Ha arra mentél, garantált volt, hogy eltalálnak vagy lelőnek.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
