Himmler és köre „árja” miszticizmusa váltotta volna fel a kereszténységet a Harmadik Birodalomban
2021. március 3. 15:16 Múlt-kor
Nácik Tibetben
A nácik hatalomra kerülésével a pángermán okkultizmus képviselői elérkezettnek látták az időt, hogy nézeteiket hivatalos szintre emeljék. Heinrich Himmler SS-vezér 1935-ben ennek egyik eszközéül hozta létre a rettegett szervezet értelmiségi ágát, az Ahnenerbét. Cezary Michalski, a téma egyik legismertebb kutatójának adatai szerint Németország 1935 és 1944 között többet költött az Ahnenerbe kutatásaira, mint az USA az atombomba kifejlesztésére ugyanebben az időszakban.
A náci vezetés tervei szerint a germán hagyományok kutatása, ápolása, valamint terjesztése céljából létrehozott intézet a háború után a kereszténység helyébe lépett volna. Az egyház elleni támadás részeként kezdték el kutatni a néhány évszázaddal ezelőtti boszorkányperek iratait, hogy ezek segítségével kimutathassák: valójában a kereszténység volt az egyetlen totalitárius eszme Európa történetében.
Az Ahnenerbe munkáját a háború előtt nagynevű tudósok is segítették. A több száz fős apparátust foglalkoztató szervezet intézeteiben többek között a nyelvészeti kérdésekkel, régészettel, vallástudománnyal, valamint népzenével is foglalkoztak. A testület ezzel párhuzamosan a világ számos pontján, többek között a Közel-Keleten, Közép-Ázsiában, az Antarktiszon és Tibetben vezetett expedíciói révén igyekezett bebizonyítani, hogy az emberi civilizációt az árja faj hozta létre, ezzel pedig tulajdonképpen a náci fajelméletet legitimálására törekedett.
Az Ahnenerbe kezdettől fogva az újpogány miszticizmus központjává átalakított SS-szentélyben, a wewelsburgi kastélyban működött. Az erődítményt Heinrich Himmler „okkultügyi” tanácsadója, Karl Maria Wiligut (1866–1946) javaslatára választották ki.
Bár az SS vezetője szinte vakon bízott a bécsi születésű mágusban, az osztrák pszichiátriai intézetek orvosai néhány évvel korábban fenntartásokkal kezelték az állításait, és jobbnak látták, ha egy ideig egy elmegyógyintézet betegeinek terjeszti az igét. Wiligut ugyanis többek között azzal kérkedett, hogy a germán istenekig tudja visszavezetni a családfáját, és fel tudja idézni ősei emlékeit.
1927-ben, hároméves kezelés után kiengedték az elmegyógyintézetből, ám azonnal gyámság alá helyezték. Mivel azonban nem bírta elviselni a szárnyaló fantáziája mellett immár cselekvési szabadságát is gúzsba kötő felügyeletet, 1932-ben Németországba szökött. Az éles szemű Himmler rögtön felfedezte a Wiligutban rejlő tehetséget, és a nácik hatalomra kerülése után be is indult a mágus karrierje: fokozatosan haladt felfelé az SS-ranglétrán, és egészen 1939-ig a Reichsführer tanácsadójaként tevékenykedett.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
