Hét történelmi rejtély, amelyre máig nincs magyarázat
2020. augusztus 4. 18:14 Múlt-kor
Mi történt pontosan a Franklin-expedícióval?
1845-ben két brit hadihajó, az HMS Terror és az HMS Erebus 129 főnyi legénységgel és tiszti állománnyal Sir John Franklin ellentengernagy parancsnoksága alatt útnak indult a kanadai sarkvidék felé. Bár a küldetés névleg a híres „északnyugati átjáró” – az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő útvonal – keresésére irányult, valójában feladatuk az északi mágneses sark felkeresése és különféle mérések elvégzése volt, amelyekhez a helyszínen kellett áttelelniük.
A hajók 1846 szeptemberében érkeztek meg úti céljukhoz, a Vilmos király-szigethez. Az út során eddigre már hárman meghaltak – az ő holttesteiket eltemették a Beechey-szigeten, az 1980-as években végrehajtott boncolások többek között tuberkulózis nyomait mutatták ki.
Az elkövetkező másfél év során az expedíció számos további résztvevője vesztette életét – köztük maga Franklin is –, az ő haláluk oka azonban nem megállapítható. A jelek szerint 1848 áprilisában a legénység maradéka elhagyta a hajókat, amelyek ekkor még mindig a vastag téli jég börtönében voltak, és gyalog kísérelték meg elhagyni a Vilmos király-szigetet.
Az egyetlen fennmaradt írásos bizonyíték a legénység tevékenységére egy rövid üzenet, amelyet a Victory Point nevű helyen hagytak hátra a szigeten. Eszerint az expedíció tagjai a Back folyót kívánták elérni gyalog, amely több, mint 1500 kilométerre volt tőlük. A valószínűleg beteg, alultáplált tengerészek sem megfelelő felszereléssel, sem a kanadai vadonnal kapcsolatos túlélési ismeretekkel nem rendelkeztek, így vállalkozásuk a kezdetektől halálra volt ítélve.
A nehéz terep és a messze fagypont alatti hőmérsékletek által tovább nehezített gyalogútjuk végül kannibalizmusba torkollott – ezt két helyszínen tárgyi bizonyítékok, valamint a környéken élő inuit őslakosok beszámolói is alátámasztják –, és az út kevesebb mint felének megtétele után a Franklin-expedíció utolsó tagja is elhullott.
A következő évtized folyamán nem kevesebb, mint 13 keresőexpedíció indult felkutatásukra mind Nagy-Britanniából, mind Kanadából és az Egyesült Államokból. Végül 1859-ben egy kutyaszános keresőcsapat jutott el a Victory Pointra, ahol megtalálták a tisztek által írt rövid üzenetet, egy hiányos emberi csontvázakat tartalmazó csónakkal együtt.
A nyilvánvaló bizonyítékok ellenére a brit hatóságok eltussolták a kannibalizmus tényét. Londonban szobrot állítottak Franklinnek, amiért „felfedezte” az északnyugati átjárót. A hivatalos változatot kevesen hitték el, a 20. század folyamán pedig egyre több nyom utalt arra, hogy borzalmas véget ért az expedíció – nyomokat azonban csak elvétve találtak.
A helyzet 2014-ben változott meg, amikor kanadai búvárrégészek megtalálták az Erebus roncsát, majd 2016-ban a Terrorét is. Mint kiderült, a Terrorral vélhetően délre hajóztak a Victory Pointtól, míg az Erebus vélhetően elhagyatva, legénység nélkül süllyedt el ott, ahol a jég fogságába esett.
A roncsok felfedezése azonban nem adott választ a legnagyobb kérdésre: miért hagyták el a hajókat, és miért haltak meg annyian, mielőtt a legénység a Back folyó felé indult. Az expedíció során keletkezett írásos anyagot vélhetően elemésztette a tenger, így több nyom előkerülésére már kevés az esély. Valószínű, hogy a Franklin-expedíció összeomlásának oka örökre rejtély marad.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
