Hét történelmi babona, amiben ma is hiszünk
2015. március 25. 15:46
Miért kopogjuk le?
„Lekopogom” – szoktuk gyakran sietve hozzátenni mondanivalónk végéhez, amikor jövőbeli terveinkről, illetve esetleges múltbéli sikereinkről vagy meg nem történt rosszról beszélünk. Még akkor is kimondjuk e szót, ha a tényleges tett, vagyis a kopogás nem történik meg, ám babonásabb társaink rögtön keresnek egy fát vagy fából készült tárgyat, és le is kopogják. Az emberiség egyik legrégibb és legmaradandóbb félelme az, hogyha beszélünk valamely jövőben történő pozitív dologról, az mégse fog bekövetkezni, mert „elkiabáljuk”. Egy eredetét tekintve tisztázatlan ősi babona szerint ilyen esetekben valamely szent fát – tölgy, kőris vagy galagonya – kell megérinteni, mivel az megóv minket a szemmel veréstől, illetve az ártó szellemektől. Egy másik elképzelés szerint azonban azért kell kopogni, hogy a szellemek vagy egyéb gonoszságra hajlamos erők ne hallják meg a dicsekvést, nehogy megirigyeljék és elvegyék a szerencsét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
