Hét borzasztó halálnem a viktoriánus Nagy-Britanniából
2019. november 20. 18:47 Múlt-kor
Spontán öngyulladás
A viktoriánus Nagy-Britanniában számos orvos úgy vélte, az alkoholizmus eredményezhet spontán öngyulladást az embereknél, tekintve az alkohol rendkívül gyúlékony mivoltát.
A gondolat igencsak megragadta a publikum fantáziáját, és még Charles Dickens Örökösök című regényében is előfordul egy részeges szereplő halálának magyarázataként.
Akadt több valós (vagy annak tartott) beszámoló is a különös halálnemről, ezekben az áldozatok rendszerint túlsúlyos alkoholfüggők voltak, akiknek csupán egy-egy végtagja (többnyire lábaik) maradt meg, miután testük többi része magától elégett – körülöttük a szoba azonban sértetlen maradt.
A halálos fenyegetés hamar a szesztilalomért küzdő mozgalmak egyik érvévé is vált, amivel igyekeztek elijeszteni az embereket a szeszfogyasztástól.
Robert Macnish skót orvos A részegség anatómiája című 1834-es művében például – amely az iszákosok különféle típusait veszi sorra – külön fejezetet szentelt a spontán öngyulladásnak, és több konkrét (vagy annak vélt) esetet is felhozott példaként.
A tudomány jelenlegi állása szerint legalábbis rendkívül valószínűtlen, ha nem teljesen lehetetlen jelenségről van szó.
Lehetséges magyarázat a törvényszéki tudomány által „kanóceffektusnak” nevezett jelenség, azaz hogy az égő emberi testben megolvadó zsiradék a ruhákba szivárogva hosszú, lassú, látszólag magától folytatódó égést eredményez.
Ennek beindulásához azonban továbbra is külső hőforrásra van szükség – az emberi test magától nem kap lángra.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
