Hét bizarr orvosi kezelés a történelemből
2024. március 5. 14:20 Múlt-kor
Lyuk a koponyán
A trepanáció (koponyalékelés) az egyik leghátborzongatóbb, ám eleink zsenialitásáról leginkább tanúskodó orvosi technika volt.
A Kr. e. 6500 környékétől használatos gyógymód Eurázsia több pontján is felbukkant, később pedig az indiánok is alkalmazták, ám máig csupán találgatni tudunk, hogy az igen rizikós műtéti forma hogyan és miért alakult ki.
A neolitikumban valószínűleg még azon okból fúrhattak lyukat az emberi koponyába, hogy a gonosz szellemek távozását megkönnyítsék, később ennek gyakorlatiasabb célja lett.
Egyes barlangrajzok arra engednek következtetni, hogy úgy vélték: ezzel a módszerrel segíthetnek az epilepsziás rohamokon, a migrénen, a daganatokon, valamint a mentális zavarokon.
Ez a beavatkozás olykor valóban életmentő volt, többnyire sebesülés miatt (például, ha valakit fejbe rúgott egy ló) és az ezt követő koponyaűri vérzés, illetve nyomás csökkentésére lékeltek koponyát. Az egyiptomi, kínai, indiai, római és görög orvosok számára a csontlékelés idővel rutinműtétté vált.
A sebészeti célú lékeléstől megkülönböztetjük az úgynevezett jelképes trepanációt, amely nem hatolt át a koponyacsont belső rétegén, csak egy ujjbegynyi kaparást jelentett a fej legmagasabb pontján. A beavatkozás valamilyen gyógyító rituálé, esetleg beavatási szertartás része lehetett.
A jelképes koponyalékelés igazi hungaricum volt a honfoglaló magyarok körében, a X. században (a kereszténység felvétele előtt) a felnőttek koponyamaradványain 12–13 százalékos gyakorisággal figyelhető meg.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
