Hatszáz éve változatlan a pinot noir
2026. március 28. 18:55
Egy észak-franciaországi középkori ispotály feltárása során előkerült, mintegy hatszáz éves szőlőmag genetikai elemzése bizonyította, hogy a ma is elterjedt pinot noir szőlőfajtát legalább a 15. század óta változatlan formában termesztik.
A paleogenetikai kutatás alapjául szolgáló leletet az észak-franciaországi Valenciennes egyik 15. századi kórházának egykori latrinájában találták meg a régészek. A vizsgálat során Ludovic Orlando, a Toulouse-i Egyetem paleogenetikusa és Laurent Bouby, a montpellier-i Evolúciótudományi Intézet kutatója összesen 54, a bronzkortól (Kr. e. 2300) a középkorig terjedő időszakból származó szőlőmag genomját szekvenálta.
Az eredmények rámutattak, hogy a valenciennes-i mag genetikailag megegyezik a modern burgundi borászat alapját jelentő pinot noir szőlővel. A szakemberek hangsúlyozták: a felfedezés molekuláris szinten bizonyítja a vegetatív úton, például dugványozással történő termesztés több évszázados folyamatosságát, amelyet a paleogenomika korábban nehezen tudott igazolni.
A kutatás a borászat mélyebb európai történetébe is betekintést nyújtott. Az elemzett legősibb, Kr. e. 2000 körüli minták a dél-franciaországi Nîmes régiójának vadon termő szőlőiből származnak. A háziasított fajták legkorábbi genetikai nyomait a Kr. e. 625 és 500 közötti időszakból, a Var régióból mutatták ki, ami pontosan egybeesik a görög gyarmatosítók dél-galliai megjelenésével és Massalia (Marseille) megalapításával.
A későbbi római korban a kiterjedt kereskedelmi hálózatok révén a háziasított szőlőfajták nagy távolságú (Hispániát, a Balkánt, a Kaukázust és a Közel-Keletet is érintő) cseréje zajlott, Észak-Franciaországban pedig jelentős genetikai keveredés történt az importált és a helyi vadszőlők között.
A középkori agrárium stabilitása
A pinot noir folytonosságának bizonyítása tudománytörténeti mérföldkő. Bár az ókori és középkori írásos források korábban is utaltak a fajtamegőrzés gyakorlatára, a mostani DNS-vizsgálat egyértelműen igazolja a korabeli mezőgazdaság technológiai kifinomultságát. A szőlősgazdák generációinak tudatos munkája tette lehetővé, hogy egy specifikus genetikai vonal évszázadokon át, háborúk és klímaváltozások ellenére is érintetlenül fennmaradjon.
A 15. század, amelyből a valenciennes-i mag származik, a francia történelem rendkívül terhelt korszaka volt, amelyet a százéves háború lezárása és Jeanne d’Arc fellépése fémjelzett. A kutatás rávilágít, hogy a súlyos politikai és katonai turbulenciák ellenére a hátországban a magas szaktudást igénylő szőlészet folyamatos maradt. A ma a világ negyedik leggyakrabban termesztett szőlőfajtájaként számon tartott pinot noir így közvetlen biológiai hidat képez a modern borászat és a késő középkori európai agrártársadalom között.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
