Hamis vádakkal tehette tönkre a nyilvánosság a némafilmes Hollywood legnagyobb sztárjának karrierjét

2018. június 26. 18:35 Múlt-kor

1921-ben a „Fatty” („Dagi”) becenéven ismert Roscoe Arbuckle volt a világ legjobban kereső színésze. Éppen nemrég írt alá szerződést a Paramount filmstúdióval a hihetetlen összegnek számító 1 millió dollár értékben (mai értékén körülbelül 13 millió dollár, azaz több mint 3,6 milliárd forint), amely a korban hallatlan volt a szórakoztatóiparban. A filmjeit hirdető plakátok azzal viccelődtek a több mint 120 kilogramm testtömegű színész kárára, „megéri súlyát nevetésekben.” Az év vége előtt azonban olyan borzasztó bűncselekménnyel vádolták meg, hogy többé már nem szerepelhetett a vásznon.

Az egymásnak ellentmondó különféle beszámolók, a bulvárlapok szándékos túlzásai, és az eset körüli általános közfelháborodás, amelyek véget vetettek Arbuckle karrierjének, ma is megnehezítik annak meghatározását, mi is történt valójában. Egészen napjainkig gyakran egymás következtetéseinek teljességgel ellentmondó publikációk jelennek meg Arbuckle bűnösségének kérdésében.

A kevés biztosan alátámasztható tény közé tartozik, hogy 1921. szeptember 5-én nagy parti került megrendezésre a San Francisco-i St. Francis nevű szállodában, ahol a nemrég bevezetett szesztilalom ellenére bőségesen folyt az alkohol. Emellett azt is biztosan tudni, hogy a 33 éves Arbuckle és egy Virginia Rappe (ejtsd: „Rappé”) nevű fiatal nő is részt vett az eseményen. A mulatozás valamely pontján Arbuckle és Rappe rövid időre egyazon szobában tartózkodtak, amikor azonban Arbuckle elhagyta a helyiséget, Rappe az ágyon feküdt „rángatózva a fájdalomtól”. Négy nappal később a nő hólyagrepedés, illetve hashártyagyulladás következtében meghalt.

A botrány oka, egyúttal a napjainkig megoldatlan rejtély tárgya, hogy milyen szerepet játszott Arbuckle Rappe halálában, ha egyáltalán bármilyet. A rendezvény egy másik résztvevője azzal vádolta meg, hogy megerőszakolta és megölte a nőt. Arbuckle-ra ezután három külön perben próbálták rábizonyítani a vádakat: az első két alkalommal nem tudott dűlőre jutni az esküdtszék, a harmadik pedig a vádlott felmentésével végződött. A híres színész bűnösségének lehetősége és az egész ügy médiavisszhangja azonban nem hagyja azóta sem nyugodni a kedélyeket.

Virginia Rappe 26 éves modell volt, aki színésznőnek is készült. Az eredetileg Chicagóból származó Rappe igen vad szórakozási szokásairól lett híres – a kérdéses esemény résztvevőinek visszaemlékezései szerint a teljesen részeg Rappe „panaszkodni kezdett, hogy nem kap levegőt, majd elkezdte letépni ruháit.” Ez nem az első eset volt, hogy Rappe alkoholos befolyásoltság alatt vetkőzni kezdett: az egyik újság egyenesen „amatőr prostituáltnak” nevezte, „aki rendszeresen lerészegedik a mulatságokon, és elkezdi letépkedni ruháit.”

Rappe becsmérlői ilyen és ehhez hasonló érvekkel emlékeztetnek vad természetére, míg védelmezői rendszeresen rámutatnak, különös orvosi gondja volt a húgyhólyagjával (vélhetően valamilyen húgyúti fertőzés következtében), amelynek tüneteit súlyosbította az elfogyasztott szesz, ezáltal olyan mértékű kényelmetlenséget okozva neki, hogy intoxikált állapotában ruhái levetésével igyekezett enyhíteni fájdalmain.

1921. szeptember 5-ének eseményeivel kapcsolatban pedig rendkívül eltérő beszámolók születtek. Egy Maude Delmont nevű vendég szerint néhány ital után Arbuckle megragadta Rappe-t, és a szobába tuszkolta azzal az igen gonosznak hangzó mondattal: „Öt évet vártam rád, és most megvagy.” Delmont elmondása szerint körülbelül fél órával később kopogni kezdett Arbuckle zárt ajtaján, miután kiáltásokat hallott a szobából. Arbuckle ajtót nyitott „azzal a buta filmes mosolyával”, miközben Rappe az ágyon feküdt, és fájdalmasan nyöszörgött. Delmont szerinte Rappe-nek sikerült zihálva annyit mondania, „Arbuckle volt az”, mielőtt átvitték egy másik szobába.

Arbuckle ezzel szemben azt vallotta a bíróságon, hogy a szobájához tartozó mosdóba ment, és ott találta a már a padlón fekvő Rappe-t, hányva. Miután az ágyra segítette a nőt, ő és néhány további vendég magukhoz hívatták a szálloda orvosát, aki megállapította, hogy Rappe csupán rendkívül ittas, és átvitte egy másik szobába kiheverni állapotát.

Bármi is történt azon az estén, Rappe állapota az eset után három nappal sem javult. Ekkor szállították kórházba, ahol az orvosok eleinte azt hitték, alkoholmérgezést kapott a pancsolt szesztől. Mint azonban kiderült, hashártyagyulladása volt hólyagrepedése következtében, amely utóbbit már létező problémája okozhatott. A hólyagrepedés és a hashártyagyulladás együttesen halálos kimenetelűnek bizonyultak egy nappal később, szeptember 9-én. A kórháznál azonban Delmont azt állította a rendőröknek, hogy Rappe-t Arbuckle megerőszakolta, így a színészt szeptember 11-én letartóztatták.

Az újságok országszerte valósággal falták a történetet. Egyes lapok azt állították, a túlsúlyos Arbuckle Rappe májában okozott kárt, amikor közösülési kísérlete során ráfeküdt, míg más kiadványok egyre vadabb és elfajultabb tetteket költöttek, amelyeket szerintük a színész a nővel művelt. Az újságok az ügy mindkét szereplője nevét a sárba tiporták abbeli versenyükben, hogy a lehető legvulgárisabb változatát adják elő a történteknek. A kiadómágnás William Randall Hearst elégedetten jegyezte meg, hogy a botránnyal „több lapot el lehetett adni, mint a Lusitania elsüllyesztésével.” Mire sor került Arbuckle tárgyalására, a hírneve romokban hevert.

Delmont végül sosem került a tanúk padjára egyik tárgyaláson sem – a vád tudta, az események általa előadott változata folyamatosan változott, ezért nem állt volna meg tanúvallomásként a bíróságon. A „Madame Feketének” nevezett nő csupán néhány nappal korábban ismerkedett meg Rappe-val, emellett ismert kerítő volt a hollywoodi partikon, aki gyakran biztatta az általa vitt lányokat, hogy viselkedjenek botrányosan, majd a skandalumot eltussolni akaró hírességeket zsarolta – zsarolás és uzsorázás vádjával több rendőrségi ügye is kerekedett. Nem segített az sem, hogy Delmont bizonyítottan táviratokat küldött különféle ügyvédeknek többek között azzal a tartalommal, hogy itt van a lehetőség arra, hogy pénzt nyerjenek ki Roscoe Arbuckle-ból.

Eközben, habár Arbuckle ügyvédei rámutattak, hogy a boncolás szerint „nem volt nyoma semmiféle erőszaknak a holttesten, semmilyen jele annak, hogy a lányt bármilyen módon megtámadták volna”, valamint több tanú is a színész által elmondottakat erősítette meg, három tárgyalást kellett lefolytatni, mire Arbuckle-t felmentették – az első kettőn nem tudott dönteni az esküdtszék.

Eddigre azonban a botrány olyannyira tönkretette a színész karrierjét, hogy az őt felmentő esküdtszék szükségét érezte egy bocsánatkérő levél felolvasásának az ítélet kihirdetése után, ez a következőképp végződött: „Sikert kívánunk neki, és reméljük, hogy az amerikai nép elfogadja e tizennégy férfi és nő ítéletét, miszerint Roscoe Arbuckle teljesen ártatlan és mentes minden felelősségtől.”

Ehhez viszont már késő volt. Hollywood legjobban fizetett színésze immár mérgező hatással volt a jegypénztárak bevételeire. Filmjeit levették a mozik műsorairól, és nem dolgozott többé a kamera előtt. Sikerült ugyan a filmiparban maradnia, a rendezői székben (William Goodrich álnéven), de még a kamera mögött ülve sem volt igen hosszú időn át esély arra, hogy karrierje új gyökeret eresszen. 1933-ban, 46 évesen halt meg szívrohamban úgy, hogy jó hírét soha nem szerezte vissza teljesen – a Warner Brothers filmstúdióval az 1930-as években jó viszonyt kezdett el ápolni, 1932-ben két rövidfilmjükben is szerepelt. Egyes hírek szerint néhány nappal halála előtt végre egy nagyjátékfilmről szóló szerződést írtak alá vele, amely így azonban sosem készült el.