Francis Drake által elsüllyesztett 16. századi hajóroncsot tártak fel
2026. május 8. 07:28
Szinte teljesen érintetlen állapotban tárták fel a dél-spanyolországi Cádizi-öböl iszapjában azt a 16. századi olasz hajót, amelyet az angol Sir Francis Drake flottája süllyesztett el 1587-ben. Az andalúziai örökségvédelmi intézet (IAPH) és a spanyol Nemzeti Kutatási Tanács (CSIC) szakemberei által is jegyzett, a víz alatti régészet kísérleti tudományait bemutató elemzés szerint a ritka leletegyüttes páratlan bepillantást enged a kora újkori tengerészet mindennapjaiba, a tengerészek egészségi állapotába és a korszak globális kereskedelmi hálózataiba.
A mederkotrási munkálatok során azonosított San Giorgio e Sant’Elmo Buonaventura nevű hajó roncsát mintegy nyolcméteres vastagságú üledékréteg borította. Ez az oxigénmentes környezet biztosította a szerves anyagok – köztük a gyorsan bomló áruk – kiváló állapotú megőrződését. A régészek a feltárás során nemcsak haszonállatok, köztük szarvasmarha, sertés, kecske és baromfi csontjait, hanem egy 25–35 év közötti, homlokcsonti törést szenvedett nő koponyáját is megtalálták a helyszínen. A rakomány részét képezték azok a sértetlen, légmentesen lezárt cserépedények is, amelyekben kapribogyóval, babérlevéllel, rozmaringgal és oregánóval fűszerezett, sós lében tartósított gordal olajbogyót tároltak.
A feltárást kísérő genomi, paleobiológiai és fizikai-kémiai vizsgálatok további részleteket is feltártak a hajón uralkodó viszonyokról. Az edények belsejéből kinyert DNS-minták alapján a kutatók tüdőgyulladást okozó patogéneket, valamint a bőrt és a légzőrendszert támadó Staphylococcus baktériumokat azonosítottak. Szintén előkerültek olyan, balti fából készült hordók, amelyek a La Laguna-i Egyetem elemzése alapján egy sűrű, vörös festékanyagot tartalmaztak.
A szakértők kimutatták, hogy az anyag a Mexikó Oaxaca régiójából származó bíbortetűből nyert kármin, amely a kora újkorban az amerikai kontinens harmadik legértékesebb exportcikke volt. A dendrokronológiai kormeghatározás megerősítette a süllyedés idejét, mivel a hordók fáját az 1586 és 1601 közötti időszakra datálták.
A lelet a 16. század végi angol-spanyol tengeri háborúk egyik legjelentősebb epizódjához kapcsolódik. II. Fülöp spanyol király a Cádizi-öbölben vonta össze annak az armadának egy részét, amellyel Anglia megtámadását tervezte. Megelőző csapásként I. Erzsébet angol királynő megbízásából Francis Drake altengernagy 1587 áprilisában merész támadást intézett a megerősített andalúziai kikötő ellen. A váratlan rajtaütés során az angol flotta mintegy harminc-harmincöt spanyol, portugál és velük szövetséges hajót semmisített meg, köztük április 29-én késő délután a most vizsgált olasz gályát is.
Drake akciója, amely a spanyolok számára kalóztámadásnak, az angolok részéről pedig legitim katonai műveletnek számított, több mint egy évvel késleltette a spanyol Győzhetetlen Armada indulását. Bár Álvaro de Bazán spanyol admirális üldözőbe vette a támadókat, Drake hatalmas zsákmánnyal tért vissza Angliába, a cádizi iszapban rekedt roncs pedig e sorsdöntő történelmi pillanat időkapszulájaként maradt fenn a tudomány számára.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
