Fenyőgallyakkal világítottak az ősemberek a barlangokban
2026. június 8. 16:16
Kisméretű fenyőgallyakat használtak világításra a felső paleolitikum végén, mintegy 14 400 évvel ezelőtt a liguriai Bàsura-barlangot feltáró ősemberek - derül ki a Quaternary International folyóiratban D. Arobba és E. Starnini kutatók által publikált tanulmányból. A felfedezés, amely megcáfolja a nagyméretű fáklyák használatáról szóló korábbi elméleteket, új megvilágításba helyezi a jégkorszak végi európai vadászó-gyűjtögető közösségek föld alatti tájékozódási és erőforrás-gazdálkodási képességeit.
A 2016-ban indult "Bàsura Revisited" elnevezésű multidiszciplináris projekt keretében a szakemberek a barlang mintegy 800 méter hosszú járatrendszerét, különösen a megkövesedett emberi lábnyomokat őrző Rejtélyek Csarnokát vizsgálták újra.
A kutatók pollen- és faszénanalízissel elemezték a lerakódásokat, amelyekből kiderült, hogy a korábban feltételezett vastag fáklyák helyett az őskori látogatók mindössze két-három centiméter átmérőjű erdeifenyő-gallyakat égettek. Bár az 1950-es évek első ásatásai idején a nyomokat még neandervölgyieknek tulajdonították, a modern kormeghatározás egyértelműen bizonyította: egy öt főből és egy velük tartó kutyaféléből álló, a gravetti kultúrához tartozó csoport járt a helyszínen az utolsó jégkorszak végén.
A tudományos feltevések igazolására a kutatócsoport kísérleti régészeti módszereket alkalmazott egy hasonló környezeti adottságokkal rendelkező közeli barlangban. Az öt fő bevonásával végzett tesztek során bebizonyosodott, hogy mindössze két égő fenyőág elegendő fényt biztosított a libasorban haladó csoport számára, és a lángok mintegy tízméteres látótávolságot tettek lehetővé.
Az apró gallyak használata logikus és rendkívül hatékony választásnak bizonyult: minimális füsttel jártak, mérsékelték a vakító fényt a teljes sötétségben, és gazdaságos volt a használatuk is. A mérések alapján egy gally percenként nagyjából négy centimétert égett el, így a becslések szerint a mintegy kétórás föld alatti oda-vissza úthoz összesen húsz darab, harminc centiméter hosszú ágra volt szükség.
A feltárás során az is egyértelművé vált, hogy a gravetti kultúra emberei tudatosan és alkalmazkodva használták fel a környezetükben rendelkezésre álló szűkös erőforrásokat. A jégkorszak végi hideg, száraz klímában a liguriai tájat nyílt sztyeppei növényzet és elszórt fenyőerdők jellemezték. A barlangi üledékben talált pollenek jelentős részét a barlangi medvék hordták be a bundájukon a téli alvásuk idején, ami jól mutatja a térség egykori gazdag faunáját.
A vizsgált leletanyag nemcsak a paleolitikumi világítástechnika részleteit tisztázza, hanem azt is bizonyítja, hogy az emberi csoportok már 14 ezer évvel ezelőtt is rendkívül finomhangolt eszközhasználattal és szervezett csoportdinamikával rendelkeztek a veszélyes, föld alatti környezet meghódítása során.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
