Észak-amerikai barlangokból került elő a világ legrégibb ismert varrott ruházata
2026. február 14. 10:05 Múlt-kor
Egy új kutatás szerint a világ legrégebbi ismert varrott ruházata több mint 12 ezer éves, és Oregon barlangjaiból került elő. A leletek nemcsak a túlélés technológiáját, hanem az észak-amerikai őslakos közösségek társadalmi önkifejezését is megvilágítják.
Jégkorszaki varrott ruházat Oregon barlangjaiból
A világ legrégebbi ismert varrott ruházata olyan állatbőrökből készülhetett, amelyeket növényi és állati eredetű zsinórokkal varrtak össze. A darabokat egy oregoni barlangban hagyták hátra mintegy 12 ezer évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak végén.
A pontos funkció nem ismert, de a kutatók szerint a varrott bőr nagy valószínűséggel ruházat vagy lábbeli része volt. Jelenleg ez az egyetlen ismert, közvetlenül a pleisztocén korból származó varrott ruhadarab.
A fiatalabb driász idején készült leletek
A varrott bőröket egy amatőr régész találta meg 1958-ban. A mostani kutatás elsőként határozta meg a leletek korát. A vizsgált 55 tárgyat két oregoni barlangból tárták fel. A gyűjtemény varrott bőröket, zsinórokat és egyéb, növényi és állati anyagból készült eszközöket tartalmaz.
A radiokarbonos kormeghatározás szerint mind a fiatalabb driász idejéből származnak. Ez a hirtelen lehűléssel járó időszak körülbelül 12 900 és 11 700 évvel ezelőtt zajlott.
A felfedezés közvetlen bizonyíték arra, hogy az észak-amerikai őslakos közösségek romlandó anyagokból összetett technológiát fejlesztettek ki a hideg elleni védekezésre. A bőrdarabok összevarrása testhezálló ruházatot eredményezett, amely jobban tartotta a hőt, mint a laza, drapált bőrök.
Fejlett technológia és alapanyagok
A kutatók a Cougar Mountain-barlangban és a Paisley-barlangban tárták fel a késő pleisztocén egyik legjelentősebb romlandó eszközgyűjteményét. A leletek között 37 sodrott zsinór, kosár és csomó, 15 faeszköz és három varrott bőr szerepel.
A zsinórokat három szálból fonták. Alapanyagként szágópálma-félék, kutyabenge, boróka és keserűfű rostjait használták. A zsinórok szélessége 0,33 és 2,5 centiméter között változik, ami többféle felhasználásra utal.
A három bőrdarabot gondosan feldolgozták és szőrtelenítették. Oldalukba növényi rostokból és állati szőrből sodrott zsinórt varrtak. A kémiai elemzés kimutatta, hogy a bőr észak-amerikai jávorszarvastól származik. A darabokat 12 600 és 11 880 év közé datálták.
A varrott ruházat mint identitás
A kutatók 14 szemes és három szem nélküli csonttűt is elemeztek, amelyeket több oregoni lelőhelyen találtak. A Connley-barlangban négy dísztárgy is előkerült, köztük egy átfúrt sündisznófog, amelynek felszínére vonalakat karcoltak.
A csonttűk nagy száma és a finom szemű példányok jelenléte arra utal, hogy a varrott ruházat nem csupán túlélési eszköz volt. A díszített tárgyak és a precíz varrás a közösségi identitás és az önkifejezés szerepét is jelzik.
A szemes csonttűk körülbelül 11 700 évvel ezelőtt eltűnnek az oregoni régészeti anyagból. Ez az éghajlat felmelegedésével magyarázható. A szűk, testhezálló ruházat jelentősége csökkent, amikor enyhébbé vált az időjárás.
A ruházat és más hővédő technológiák nélkülözhetetlenek voltak az északi szélességeken való tartós megtelepedéshez. A romlandó anyagok azonban ritkán maradnak fenn. A késő pleisztocénből a nyugati féltekén mindössze négy olyan lelőhely ismert, ahol nem csontból készült állati és növényi technológiát találtak, mind Oregon és Nevada területén.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
