Erőszakkal akarták megállítani 1967-ben az első női maratonfutót, ám végül a versenyigazgató járt pórul

2018. április 19. 08:25 Múlt-kor

„Takarodj a versenyemről és add oda a rajtszámodat!”- ordította Jock Semple versenyigazgató, miközben megpróbálta megragadni a lány vállát. Semple nyers mozdulatát egy robosztus, narancssárga tréningfelsős fiatalember akasztotta meg, aki, akár egy elszabadult mozdony, egy jól irányzott bodicsekkel szó szerint kirepítette az útról az őrjöngő versenyigazgatót. A megtámadott lány, Kathrine Switzer 261 rajtszáma, barátjának az amerikai futballista Tom Miller professzionális lökésének köszönhetően, a helyén maradt, és a lány sporttörténelmet írhatott. Switzer 1967. április 19-én az első nő volt, aki hivatalosan lefutotta a Boston Maratont, bizonyítván, hogy a nők akárcsak a férfiak képesek futva teljesíteni a klasszikus távot.

Bármennyire furcsának hangzik, de ötven évvel ezelőtt a nőket, arra hivatkozva, hogy szervezetük képtelen megfelelni bizonyos megterheléseknek, számos sportág gyakorlásából kizárták. A hosszútávfutás kapcsán megmosolyogtató, agyament elméletek születtek. Egyesek azzal riogatták a gyengébbik nem futni vágyó tagjait, hogy a hosszútávfutástól elmozdul a méhük, szőrös lesz a mellkasuk, vagy megnő a lábméretük.

A Boston Maraton, részben ezeknek a sületlen álelméleteknek köszönhetően, kizárólag a férfiak megmérettetése volt 1967-ig. Switzer azonban másképp látta a dolgokat, és elhatározta, hogy megcáfolja az eszement hiedelmeket. Keményen edzett, egy-egy tréningje alkalmával 50 kilométeres távokat is futott. A versenyre való jelentkezésnél Kathrine egy egyszerű trükkhöz folyamodott és a nevezési lapon csak keresztneveinek kezdőbetűjeit tüntette fel, így a K. V. (Kathrine Virginia) Switzer senkiben nem keltett gyanút. A pazar húzásnak köszönhetően, Switzer, miután barátja az út szélére röpítette Semple versenyigazgatót, 4 óra 20 perces idővel teljesítette a távot.

Az attraktív, hosszú lábú Switzer helytállása mérföldkőnek bizonyult, az akadályok leomlottak és 1972-tól a hölgyek hivatalosan is részt vehettek a Boston Maratonon, a rákövetkező évben pedig az akkori NSZK-ban található Waldnielben megrendezték az első női maratoni futóversenyt is.