Elveszett német település nyomait találták meg Vesztfáliában
2026. június 10. 10:51
A németországi Borgentreich közelében azonosították és tárták fel az írásos forrásokból már ismert, ám a tizenötödik században elnéptelenedett Echene középkori település pontos helyét - számolt be róla a Vesztfália-Lippe Tájügyi Szövetség. A várostörténeti jelentőségű régészeti leletegyüttes a tizedik és tizenegyedik századi vidéki életmód, valamint a térség urbanizációja előtti településszerkezet átalakulásának eddig ismeretlen részleteibe enged bepillantást.
A Bartosz Adamski vezette kutatócsoport egy szélerőművekhez kapcsolódó távvezeték kiépítését megelőző leletmentés során bukkant rá a középkori falu nyomaira az Észak-Rajna-Vesztfália tartományban található település délnyugati határában. Az ásatások során tizedik és tizenegyedik századi kerámiatöredékek, két kút, valamint kiterjedt faépítkezések nyomai kerültek elő. A szakemberek azonosították az egykor húsz métert is meghaladó, faszerkezetes főépületek cölöplyukait, illetve a háromszor négyméteres, földbe süllyesztett melléképületeket.
A feltárás egyik legkiemelkedőbb lelete egy északi bejárattal rendelkező, masszív kőalapozású pince, amelyet Normen Posselt régész azonosított. Ez a szerkezeti megoldás ritkaságnak számít, mivel a tizenegyedik század végétől elterjedő favázas házak pincéit az esetek túlnyomó többségében még fafalakkal bélelték.
A kutatók számára Echene létezése nem volt ismeretlen: az első írásos említése 944-ből származik, a tizenötödik századra azonban a falu teljesen elnéptelenedett, és pontos elhelyezkedése a feledés homályába veszett. Sven Spiong, a bielefeldi LWL-Régészet vezetője szerint a Mühlenbach pataktól északnyugatra fekvő „Echeln” dűlőnév már korábban is utalt az egykori település helyére.
Mivel a most feltárt maradványok egészen a patak árteréig nyúlnak, a régészek valószínűsítik, hogy a falu a vízfolyás túlpartján is folytatódhatott. A korabeli vidéki települések topográfiáját szigorúan meghatározták a természeti adottságok: a tizedik századtól kezdve a régiót kisméretű agrárközösségek hálózata jellemezte, amelyeket a vízellátás biztosítása érdekében kivétel nélkül patakok vagy forrásvölgyek mellé, termékeny termőföldek közelébe építettek.
Az Echene feltárásából származó eredmények nemcsak a mindennapi élet rekonstruálását teszik lehetővé, hanem rávilágítanak a kora és virágzó középkori településhálózat mélyreható átalakulására is. Borgentreichot csupán a tizenharmadik század nyolcvanas éveiben alapították megerősített városként, amelyet megelőzően a térségben évszázadokig számos, Echenéhez hasonló nyílt település létezett.
Egy kilométerrel délebbre fekszik az 1987-ben vizsgált, írásos forrásokban Broktrup néven említett elpusztult falu (Wüstung), amelynek leletanyaga azt mutatja, hogy ezek az agrárközösségek hosszú ideig párhuzamosan léteztek. A tizennegyedik-tizenötödik század során bekövetkező elnéptelenedésük szorosan összefügg az európai urbanizációs folyamatokkal: a lakosság a jobban védhető, kiváltságokkal rendelkező új városokba költözött, hátrahagyva a korábbi vidéki szálláshelyeket.
A feltárt kerámiaanyag és a gödrök kormeghatározása után a szakemberek célja Echene fejlődéstörténetének pontos felvázolása, amely kulcsfontosságú adalék a régió középkori demográfiai átrendeződésének megértéséhez.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
