Első alkalommal végezték el a dordogne-i őskőkori barlangrajzok abszolút kormeghatározását

2026. március 13. 07:24

A kutatás áttörést jelent, ugyanis a délnyugat-franciaországi barlangművészeti emlékek – köztük a világhírű Lascaux falfestményeinek – pontos radiokarbonos kormeghatározása korábban kivitelezhetetlennek tűnt. A régészettudomány évtizedeken át abból a feltételezésből indult ki, hogy az őskori alkotók a fekete motívumokhoz kizárólag szervetlen anyagokat, vas- és mangán-oxidokat használtak, amelyek nem tartalmaznak a szénizotópos vizsgálathoz elengedhetetlen szerves szenet. Ezt az axiómát azonban korábban sosem vetették alá átfogó műszeres ellenőrzésnek.

A CNRS kutatói a vizsgálat során roncsolásmentes eljárásokkal – Raman-mikrospektrometriával és hiperspektrális képalkotással – elemezték két fekete ábra, egy bölény és egy maszkszerű motívum kémiai összetételét a Font-de-Gaume barlangban. A fejlett optikai mérések egyértelműen kimutatták a faszén jelenlétét a fekete pigmentekben. Mivel a faszén egyenletesen oszlott el a rajzok vonalvezetésében, a tudósok kizárták annak lehetőségét, hogy az szén modern kori szennyeződésből (például falfirkákból vagy a korai barlangászok fáklyáinak kormából) származna.

A felfedezést követően a kutatócsoport kivételes műemlékvédelmi engedélyt kapott mikro-minták vételére a radiokarbonos elemzéshez. A rendkívül kis mennyiségű vizsgált anyag ellenére az elemzések sikeresek voltak, és igazolták, hogy az alkotások a késő paleolitikum (felső őskőkor) időszakában keletkeztek, ám a korábbi stíluskritikai becsléseknél némileg fiatalabbak.

A kalibrált radiokarbon adatok (calBP – a jelentől számított évek) alapján a fekete bölényt 13 461 és 13 162 évvel ezelőtt festették a sziklafalra. A maszkábrázolás vizsgálata azonban még meglepőbb eredményt hozott: a motívum különböző részei jelentősen eltérő korúak. Egyes vonásai 15 981–15 121, mások 15 297–14 246, míg a legkésőbbi kiegészítések 8993 és 8590 évvel ezelőtt készültek.

A délnyugat-franciaországi Dordogne megye, és azon belül is a Vézère-völgy az európai jégkorszaki barlangművészet egyik legfontosabb központja, amely 1979 óta az UNESCO Világörökség része. Az 1901-ben felfedezett Font-de-Gaume barlang különlegessége, hogy Európában azon kevés, polikróm (többszínű) festményeket – elsősorban bölényeket, lovakat és rénszarvasokat – rejtő barlangok egyike, amely máig látogatható a nagyközönség számára.

Mivel a helyi falfestmények kormeghatározása eddig csupán közvetett módszereken – a barlang talajában talált csont- vagy kőeszközök korának megállapításán, illetve a művészeti stílusjegyek és az ábrázolási konvenciók összehasonlításán – alapult, a régió őstörténeti kronológiája gyakran pontatlan és a szakemberek körében is vitatott volt. A faszén azonosítása és a sikeres abszolút kormeghatározás felülírja az eddigi korlátokat.

A maszk motívumának több fázisú, évezredeket átívelő datálása bizonyítja, hogy a késő őskőkori (vélhetően a magdaléni kultúrához tartozó), majd a későbbi mezolitikumi vadászó-gyűjtögető közösségek nem egyszeri alkalommal használták a barlangot. Az őskori emberek generációkon, sőt évezredeken át visszatértek ugyanahhoz a szakrális térhez, és a meglévő alkotásokat tudatosan kiegészítették vagy felülírták. A kutatók reményei szerint a most bevezetett új analitikai módszertan utat nyit a térség többi, eddig datálhatatlannak hitt paleolitikus falfestményének kormeghatározása előtt, alapvetően pontosítva a jégkorszaki Európa populációinak történetét.