Egyedi érzékkel rendelkezett a merész harctéri húzásokhoz Erwin Rommel
2021. június 16. 15:02 Múlt-kor
Ha a második világháború legjobb német hadvezérét kellene megnevezni, alighanem sokan gondolkodás nélkül Erwin Rommelt, a Sivatagi Rókát vágnák rá. Már életében legendák születtek róla, ellenfelei pedig megtanultak tőle félni, de egyúttal tisztelték is. A személye körül épült kultuszt az is erősítette, hogy végül az a Harmadik Birodalom pusztította el őt, amelynek a hadseregében szolgált. De vajon a róla kialakult képben mennyi az igazság?
Korai esztendők, világháborús tapasztalatok
Rommel nem feltétlenül volt arra predesztinálva, hogy katona legyen belőle. Édesapja és nagyapja is tanárok voltak, őt magát pedig kétszer eltanácsolták a katonai pályáról, mielőtt beiratkozott volna a danzigi kadétiskolába.
1914-ben a francia fronton harcolt, és ezért a Vaskereszt másodosztályával jutalmazták. Hamarosan előléptették, majd áthelyezték az Alpesi Hadtesthez (Alpenkorps), és 1916-ban a keleti fronton harcolt, a román–magyar határon. A hadtestet nemsokára áthelyezték az olasz frontra, ahol részt vett az isonzói csatákban, majd a caporettói áttörésben is. Ennek során Rommel és 150 embere kilencezer olasz katonát, köztük százötven tisztet fogott el, mindössze hat halott és harminc sebesült mellett.
Itt is kitűnt a bátorságával, és leginkább azzal, hogy a terep adottságait sokkal jobban használta ki az ellenfeleinél, ezért olyan utakon és helyeken tudott támadni, amelyekre más nem számított. 1918-ban megszerezte a Pour le Mérite-t, a legmagasabb porosz-német katonai kitüntetést, majd előléptették, és a háború hátralévő részében az Alpenkorps törzsében szolgált.
A háború után nem távolodott el a hadseregtől, Stuttgartba vezényelték, ott kilenc évet töltött. 1929-től a drezdai gyalogsági iskolában tanított 1933-ig, itt igazgató is volt. Ekkor írta meg a gyalogsági támadásokról szóló könyvét (Infanterie Greift An – Gyalogság előre!), amelynek egy példánya eljutott Adolf Hitler kezébe is.
Ebben az írásában tulajdonképpen részletezte a háborús tapasztalatait, amelyek alapján a gyorsaságra, a megtévesztésre és az ellenséges területre behatolásra helyezte a hangsúlyt, hogy az így okozott meglepetéssel és megfélemlítéssel akár egy kisebb létszámú egység is megadásra kényszeríthet egy nagyobbat.
Hitler 1934-ben találkozott először Rommellel, aki nem volt a régi porosz katonai arisztokrácia leszármazottja, ahogy a német tisztikar nagy része, de a Führer szimpátiája gyors utat kínált neki felfelé. 1935-től a potsdami háborús akadémián oktatott, de az Anschluss után átkerült a Theresianumba, a híres osztrák katonai akadémiára.
1938-ban ezredessé léptették elő, és Hitler személyes kívánságára került az őt kísérő zászlóaljba, majd annak élére 1939-ben. A lengyelországi hadjárat után a Führer annyira elégedett volt Rommel szolgálataival, hogy felajánlotta, hogy annak az alakulatnak az élére helyezi, amelynek csak akarja.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
