Egy méltatlanul alábecsült magyar király: II. Ulászló és a valóság
2024. március 13. 09:08 Múlt-kor
Az öröklés érdekében
Ulászló 1490-ben elvette az özvegy Beatrix királynét, hogy annak pénzügyi és politikai támogatását elnyerje. A meddő királynéval azonban nem számolt hosszú távon. Bakócz Tamás formai hibát ejtett a szertartáson, majd Ulászló sosem maradt négyszemközt feleségével, hogy a válást könnyebben kimondhassák.
Beatrix hamar rájött a csalásra, de nem tudott mást tenni, mint a nápolyi rokonai segítségével „lobbizni” a pápánál. Amikor azonban VI. Sándor pápa szövetkezett a franciákkal és a velenceiekkel, elfogyott a levegő a királyné körül. A szövetség ugyanis a Habsburgok ellen irányult, ezért meg akarták nyerni a hátukban lévő Ulászlót. Így a pápa 1500-ban megsemmisítette a magyar király házasságát, aki két év múlva elvehette Foix-i Annát.
Beatrix királyné
Meglepő módon a 46 éves Ulászló és a 18 éves Anna jól megértették egymást, a királyné fajsúlyos szereplőjévé vált a budai udvarnak. A férjet talán ezért is sújtotta le nagyon, amikor 1506-ban ifjú neje a későbbi II. Lajos megszületése után néhány héttel gyermekágyi lázban elhunyt.
Ulászló uralkodásának utolsó évtizede elsősorban azzal telt, hogy fia öröklését biztosítsa. Hogy megfelelő támasza legyen, az unokaöccsének, Brandenburgi Györgynek adományozta a Corvin János után maradt vagyont. A Habsburgokkal ellenséges politizálástól visszatért a diplomáciai megoldásokhoz, és megkötötte a Habsburg–Jagelló házassági szerződést, amely tulajdonképpen nyugatról is biztosította fia királyságát.
Az idős II. Ulászló
Az ismétlődő szélütések az utolsó esztendőkben már rendkívül megviselték a király egészségét, a közvéleményben Ulászlóról kialakult kép az ekkor született ábrázolásokon és leírásokon alapul. Az 1515-ös bécsi királytalálkozón, ahol a fia és a lánya eljegyzését tartották meg, a résztvevőkben a király már egy beteg és megtört öregember benyomását keltette, aki sírva búcsúzott a lányától, amikor visszaindult Budára. Utolsó célját, hogy Lajos megrázkódtatás nélkül örökölje a magyar trónt, sikerült elérnie.
Az szinte bizonyos, hogy Ulászlót soha nem fogjuk a magyar történelem legjelesebb uralkodói között számon tartani. Tartozunk azonban annyival magunknak és a történelmünknek, hogy Jagelló-házi királyunkról hitelesebb képet adunk.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
