Egy méltatlanul alábecsült magyar király: II. Ulászló és a valóság
2024. március 13. 09:08 Múlt-kor
Deficites pompa
Ulászló uralkodásának központi gondolata kétségtelenül a béke volt, amelyet mindig igyekezett elérni, amikor csak módjában állt. Mátyás uralkodása utolsó évtizedének költséges külországi háborúiból elege volt a magyar nemességnek. A fekete sereg megsemmisülését is elsősorban az okozta, hogy míg Mátyás a nyugati területekre terhelte az eltartásukat, Ulászló ezt a saját országaival nem tehette meg. Mindemellett, bár számos kötelezettséget vállalt, azokat nem feltétlenül teljesítette, így Mátyáshoz hasonlóan az ő országlása alatt is előfordult, hogy egy évben többször vetették ki a hadiadót.
A Jagelló-korról főleg az a kép alakult ki, hogy a királyt a nagy hatalmú bárók rángatták ide-oda, ám ennek az ellenkezőjére is bőven találunk példát, nem csak a fentebbi eseteket. 1493-ban például a székelyek panaszlevelét felhasználva nyirbálta meg Báthori István erdélyi vajda hatalmát.
Buda vára
A király csehországi tartózkodásainak története is ellentmond a mindenbe beleegyező uralkodó képének. Távollétében ugyanis a nádor kormányzott, de a visszatérő király könnyedén felülbírálta a döntéseit, ha úgy látta jónak. Ulászló volt az első a magyar trónon, akinek számtalan saját kezű aláírása maradt ránk, többek között egy olyan dokumentum is, amelyben önkezével húzott ki egy neki nem tetsző szakaszt.
A legégetőbb problémának kétségkívül a deficites költségvetés bizonyult, amelyet nem sikerült megoldani. Ennek az oka részben strukturális: Európában ekkoriban kevés olyan monarchia létezett, amelyik ne küzdött volna pénzhiánnyal. A Magyar Királyság sem különbözött tőlük, ám az ország gondjait tetézte, hogy az oszmán-török veszély miatt nagyszámú állandó fegyverest, valamint várak láncolatát kellett fenntartani.
Visegrád vára
A katonaság költségei pedig ebben az időszakban erőteljesebben emelkedtek, mint az ország gazdasági lehetőségei, ezt a gordiuszi csomót pedig Ulászló uralkodásának a végéig nem sikerült átvágni. Az azonban az utókor tévedése, hogy a király a budai mészárosok „lacikonyháján” kuncsorgott volna ételért: a fennmaradt számadások, valamint a királyi udvarban megforduló követek jelentéseiből is azt olvashatjuk ki, hogy az udvar fénye változatlan maradt Mátyás időszakához képest.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
