Don-kanyar 80: fejezetek egy szemtanú naplójából VI.
2023. január 17. 08:24 Múlt-kor
V.
–Úgy, Alex, hogy riadót parancsolsz, de azonnal, hiszen te vagy a napostiszt!
–Igenis, én vagyok, és megkérdem: a készenléti állásokat szállják meg a szakaszok?
–Igen, de előbb jöjjenek körém, beszélni akarok a századdal, nem kell alakzatokat felvenni! No, gyorsan szálljunk le innen!
5 perc múlva, teljes harci felszerelésben előttem volt a század. Minden rezignáltság nélkül mondtam, hogy távcsövön már jól látható, hogy jönnek az orosz csapatok, és le kell állítanunk azokat. A lövéseket nem kell elhamarkodni, jó célzással az is meglehet, hogy visszavonulnak. Jelenben csak előttünk, az úton van ellenség. Ha mindenki ügyel magára, megtörténhet, hogy veszteség nélkül megússzuk a napot! Veszteséggel elsősorban csak az oroszoknak kell számolniuk, hiszen nekik kell idejönni. Mi az árkokban többé-kevésbé védhetjük magunkat. A golyószórósok is hatásosan lőjenek! Atüzelés megkezdésére a szakaszparancsnokok megadják a jelt, a célt és a távolságot.
–Fiúk, 10 óra van! Negyed óra múlva a gépfegyver tüzelésbe kezd! Vége! Szállják meg kilövőállásaikat!
Nyugodtak voltak a katonák, hangtalanul megszállták a védő vonalakat.
A két szélre 1-1 golyószórót rendeltem, és egy-egy tisztet. Én középen helyezkedtem el, ahonnan az út messze belátható. Egyelőre a géppuskásokkal maradok, itt vannak mellettem a hírvivők is. Nézem az ellenséges csapatokat. Jönnek magabiztosan, gondolják, hogy a meghátrált magyarok most is azt teszik. De mi nem vagyunk átfagyva, a puskánk befagyva, és nem vagyunk éhesek! Meg valami bosszú is fűti a katonákat.
Az őrszem felkiált hozzám, hogy itt van a két felderítő. Leszóltam, hogy jöjjenek fel!
Jelentették, hogy Belij Kolodesből nem lehet látni a vonuló katonákat, de itt a falu előtt néhány kilóméterre láthatók. Vonulnak most is az Oszkol felé!
–Jól van, fiúk, egyelőre maradjanak – mondtam, közben figyeltem az orosz egység közeledését. Aztán volt időm a két katonától megkérdezni, hogy miképpen érkeztek ide ilyen hamar, hiszen a másik két felderítő még haza sem érhetett!
–Ide vagy nyolc kilométernyire találkoztunk velük és úgy indultunk gyorsan a hadnagy úrhoz.
–Értem.
Aztán a géppuskásokhoz szóltam, hogy miképpen ítélik meg, – hány kilométerre lehetnek ide az ellenséges csapatok?
–Most olyan másfél kilométernyire – szólt egyikük.
–Igen, és ez egy géppuskának nagyon hálás távolság! Mindjárt leállítjuk őket!
–És ezzel megkezdődik a harc – szólt a géppuskás tizedes.
–Igen, igen! És Isten tudja, hogy mikor lesz ennek vége!
Parancsot adtam a két hírvivőnek, hogy a harci árkokban fussanak végig, és adják át a tiszteknek, hogy a géppuska megkezdi azonnal a tüzelést, de a század még ne lőjön. 5 perc múlva parancsot adtam a géppuskásoknak, hogy előbb hosszabb, aztán rövid sorozatokkal kezdjék meg a tüzelést! Mikor eldördült a nehéz fegyver, az órámra nézek: pont 11 óra van.
–Úristen! Óvjad katonáimat, engem is!
A térkép-táskámon egy papírlapra egyetlen mondatot írtam:
„Alezredes úr, 11 órától harcban állok századnyi orosz előegységgel.” Dátum, aláírás.
–Ezt a jelentést a leggyorsabban juttassák el Kerekes szakaszvezetőhöz azzal a szigorú parancsommal, hogy azonnal továbbítsa két kerékpárossal Novij Oszkolba, a zászlóaljparancsnokságra!
Nézem a géppuskásokat. Jól képzett katonák. Tudják, hogyan kell kezelni azt a nagy hatású fegyvert, és hogyan kell lőni vele. Mikor szükséges hosszú, mikor rövid sorozat. Figyelem az ellenség sorait. Telibe találták tömegüket az első sorozatok. Gyorsan szétrebbentek, és az út két szélén a hófalakhoz simultak.
Nem lőttek vissza azonnal, 11 óra 12 perc után sivítottak gépfegyvereik lövedékei állásaink felett. Egy óra hosszat tartott a gépfegyverek párbaja! Ez alatt az oroszok makacs szívóssággal, ha lassan is, de közeledtek felénk. 12 óra 30 perckor az ezer métert is átlépték! Bizonyosan súlyos áldozatokkal.
13 órakor a golyószórósok kapnak tüzelésre parancsot! Negyed óra múlva lő minden emberünk! Tombolni kezd a háború! Aknavetője egyik félnek sincs, de dühöngenek a gyalogsági fegyverek!
Támogasd a 
szerkesztőségét!
