Don-kanyar 80: fejezetek egy szemtanú naplójából VI.
2023. január 17. 08:24 Múlt-kor
III.
Az órámra néztem, éjfél előtt 11-et mutatott. Kétperccel később erősen kopogtak az ajtón. Mikor János kinyitotta, izgatottan hadarta valaki:
–A hadnagy úrral akarok beszélni!
–Már lefeküdt, alszik!
–Azonnal keltsed! Az alezredes úr van a telefonnál! Kéreti a hadnagy urat, hogy azonnal ott legyen!
–Valami baj van?
–Lesz! Tudod, lesz! Még ma kezet fogunk a halállal!
–Egy óra múlva holnap lesz, bizonyosan úgy gondolod, hogy holnap, nem?
–Hallod, az istenedet, azonnal keltsd fel a hadnagy urat! Ne locsogj itt nekem!
–Azért, mert te tizedes vagy?
–Azonnal keltsd a hadnagy urat, mert nem állok jót magamért!
Én ekkorra már felszedelőzködtem, s kiléptem az előtérbe.
–Ne jelentsen! János, a köpenyemet és a pisztolyt! Töltve van?
–Igenis!
–Mehetünk, tizedes! Az őrség parancsnoka, ugye?
–Igen, hadnagy úr!
Rövid volt az út, nem volt beszélgetésre idő, sem kedv. Varga tizedes a parancsnokság előtt annyit mondott:
–Az alezredes úr nagyon idegesen beszélt!
Felkaptam a kagylót, és a szokás szerint kezdtem beszélni:
–Itt Holló, századparancsnok!
–Halló, itt zászlóaljparancsnokság, Nagy Imre cső. őrmester. Jelentem azonnal az alezredes úrnak, hogy vonalban tetszik lenni!
Nagyon idegesen, nyomban beszélni kezdett parancsnokom:
–Harcálláspontodon a szolgálatvezetővel, a felvételezővel és a szakácsokkal egy raj marad vissza. Századoddal egy órán belől teljes harci felszereléseddel Verhó Sosznára indulsz és a falu keleti peremén védelemre beássátok magatokat. Jelzés szerint orosz előre tolt egységek holnap elérhetik a falut. Helyt kell állnotok, fel kell tartóztatni az oroszt! Holnap délére erőket vonok össze, és erősítésül gyorsított menetben küldök három szakaszt. Egy gépfegyvert kezelőkkel útba indítottam hozzád, negyed óra múlva meg kell érkezniük. Értel-e mindent?
–Igen, alezredes úr, 4 hagyományos szánnal, 2 panye-szánnal 1 órakor indulok! Előbb képtelenség!
–Rendben van, bízom benned!
Támogasd a 
szerkesztőségét!
