Dominika diktátora úgy tesztelte miniszterei hűségét, hogy lefeküdt a feleségeikkel
2020. május 7. 08:36 Czókos Gergő
Az Új Haza Atyja
Trujillo – ellentétben Haiti teljhatalmú urával, „Papa Doc” Duvalier-vel – az általa vezetett ország fejlesztésére is komoly figyelmet fordított. Felszámolta a helyi kiskirályok viszályait, modernizálta az ipart, viszonylagos pénzügyi függetlenséget teremtett, és működő infrastruktúrát épített ki.
A diktátort emiatt sokan az Új Haza Atyjaként is emlegették. Dominika modernizálásában persze alapvetően józan megfontolás vezette, az országot ugyanis – rokonai és szövetségesei révén – gyakorlatilag családi vállalkozásként működtette.
A gazdasági mutatók azonban az 1950-es évek végén jelentősen romlottak, a válságot és az elnyomást pedig a Kubába emigrált dominikai ellenzékiek 1959. június 14-i partraszállását követő sikertelen forradalmi kísérlete csak tovább fokozta. Az erősödő terror hatására Trujillo elvesztette a politikáját addig mindenben támogató katolikus egyház pártfogását.
A rezsim ekkor durva hangnemű kampányt indított az egyház ellen. Trujillo 1961 áprilisában odáig ment, hogy nem feltétlenül az alkalomhoz illően öltözött prostituáltakat küldött a La Vega-i templomba, hogy azok merenguét táncolva és az „Éljen Trujillo” jelszót skandálva megzavarják az egyik fő ellenségnek kikiáltott Francisco Panal püspök által celebrált misét.
Pupo tábornok árulása
„Megölöm Trujillót, monsignore. Megkegyelmezhet az Úr a lelkemnek?” – kérdezi a mélyen vallásos Salvador Estrella Sadhála A Kecske ünnepében Lino Zanini pápai nunciustól. Zanini ujjával Aquinói Szent Tamás Summa Theologiae-ja egyik bekezdésére mutatott. „Salvador közelebb hajolt, és ezt olvasta: »A Fenevad testi elpusztítása Istennek tetsző cselekedet, ha ezáltal egy nép felszabadul.«”
Estrella Sadhála, a „Török” egyike volt azon összeesküvőknek, akik 1961. május 30-án este bevárták az egyik szeretőjéhez tartó Vezért, majd egy tengerparti autópályán kocsijukkal az őt szállító autó elé kerültek, és lelőtték. A szervezkedés kulcsfigurája, a fegyveres erők főparancsnoka, José „Pupo” Roman tábornok határozatlansága miatt azonban nem sikerült elérni, hogy egy polgári-katonai junta vegye át a hatalmat, ez pedig megpecsételte a merénylők sorsát.
A titkosrendőrség pribékjei a diktátor Párizsból hazatérő fia, a tízévesen tábornokká előléptetett Ramfis vezetésével kegyetlenül megkínozták és kivégezték a szervezkedésben való részvétellel gyanúsított embereket. A merénylet azonban nem volt hiábavaló. A Trujillo-klán tagjai hamarosan elhagyták Dominikát, és megkezdődött az ország lassú – és sok tekintetben látszólagos – demokratizálódása.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
