Digitálisan egyesítették újra Leonardo da Vinci legnagyobb kéziratát
2026. június 8. 17:29
Négyszáz évnyi megosztottság után ismét eredeti, teljes terjedelmében tanulmányozható Leonardo da Vinci legnagyobb fennmaradt kézirata, a Codex Atlanticus. Az intézmény Leonardotheka 2.0 nevű digitális projektje a technológia segítségével egyesítette a milánói és a brit gyűjteményekben őrzött, a 16. században erőszakosan szétválasztott lapokat.
A dokumentum digitális rekonstrukciója során a kutatók a milánói Veneranda Biblioteca Ambrosiana gyűjteményében található 1119 oldalas kötetet mintegy 550 olyan lappal egészítették ki, amelyeket jelenleg az Egyesült Királyságban, a Royal Collection Trust birtokában őriznek.
A szakemberek a papírok mérete, a vízjelek, az anyaghasználat és az előkészítési eljárások egyezései alapján eddig ötven eredeti oldalpárt tudtak teljes pontossággal azonosítani és illeszteni. Ennek egyik legkiemelkedőbb eredménye egy lórajz és a paviai Regisole lovasszoborhoz fűzött jegyzetek újraegyesítése, amely a kutatók szerint a soha el nem készült Francesco Sforza-emlékmű végső tervének pillanatát örökíti meg.
A páratlan értékű feljegyzések szétdarabolása Pompeo Leoni 16. századi olasz szobrászhoz köthető. Leonardo da Vinci 1470-es évek és 1519-es halála között készített, ezernyi oldalt kitevő jegyzeteit és vázlatait – köztük a repülőszerkezetek és a hangszerek terveit – eredetileg utolsó tanítványa, Francesco Melzi örökölte.
A hagyaték később Leonihoz került, aki saját ízlése szerint két külön albumba rendezte a lapokat, fizikailag is elvágva egymástól a művészeti kísérleteket, valamint a műszaki-tudományos munkákat. Ez a beavatkozás azonban ellentmondott a reneszánsz alapgondolatának, amely szerint a művészet és a tudomány elválaszthatatlan egységet alkot.
A két részre osztott gyűjtemény a 17. század elején Leoni vejéhez, Polidoro Calchihoz került. Ő a technikai és tudományos írásokat tartalmazó részt – amelyet később Codex Atlanticus néven ismertek meg – Galeazzo Arconati grófnak adta el, aki a milánói Ambrosiana könyvtárnak adományozta azt. A kisebb, művészeti fókuszú szegmens az 1620-as években Angliába került, majd mintegy ötven évvel később, vélhetően II. Károly angol király számára adott ajándékként a brit királyi gyűjtemény részévé vált.
Paolo Galluzzi, a Galileo Múzeum emeritus elnöke szerint a most bemutatott platform példátlan lehetőségeket kínál a nemzetközi kutatói közösség számára a kéziratokban rejlő információk feltárására. Roberto Ferrari, a múzeum ügyvezető igazgatója hangsúlyozta, hogy a fejlesztés nemcsak a tudományos anyagok szűrését és keresését forradalmasítja, hanem precedenst teremt arra is, hogy a kulturális intézmények hogyan őrizhetik meg szellemi tulajdonukat a digitális térben, elkerülve a történelmi örökség kereskedelmi célú kisajátítását.
A kutatók számára a platform révén a több ezer oldalnyi dokumentum immár egységes logikai rendszerben, az eredeti kontextusában vizsgálható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
