Csalásokat és trükköket is tartalmazott a túlvilági élethez az egyiptomi Halottak Könyve
2022. szeptember 21. 16:29 Múlt-kor
A gazdagok segédlete
A Halottak Könyve széles körű használata miatt több ezer példány maradt fenn az utókor számára, azonban a régészeti anyag alapján az is megállapítható, hogy korántsem volt hozzáférhető minden egyiptomi számára.
A körültekintően, kézzel írt szövegek és a gazdag illusztrációk miatt a rituális papiruszok meglehetősen költségesek voltak, és valójában csak a jómódúak engedhették meg maguknak, hogy ilyenekkel temessék el őket – ennek megfelelően csak a gazdag sírokból kerülnek elő.
„A Halottak Könyve nem olyasmi volt, aminek feltétlenül meg kellett lennie” – mondta el Stephen Quirke, a University College London Petrie Múzeumának professzora. „Egyfajta ráadás-luxuscikk volt, amely megnövelte az örök élet elnyerésének esélyét. Nagyon hangsúlyos és kívánatos adaléka volt az eleve gazdag temetkezéseknek.”
Temetési menet egy ókori egyiptomi falfestményen
Az ókori egyiptomiak hite szerint a halál után az ember szelleme, a ba elhagyta a testet, de csupán ideiglenesen. Időről időre vissza kellett térnie a holttesthez, ehhez pedig utóbbinak épen kellett maradnia. Emiatt alakult ki a mumifikálás gyakorlata: a holttest konzerválása nélkül lehetetlenné vált volna a túlvilági élet.
Az oszlás megakadályozása azonban önmagában nem garantálta a túlvilági életet: a bának számos különféle akadályt kellett leküzdenie az út során, a Halottak Könyve pedig ehhez felbecsülhetetlen értékű segítséget jelentett. A tekercseket ezért gyakran a szarkofágba helyezték, egyes esetekben magába a gyolcsba, amelybe múmiát tekerték.
Kétségtelen, hogy az ókori egyiptomiak rendkívül veszélyes helyként képzelték el a túlvilágot, telis-tele a való életben az emberre veszélyt jelentő teremtmények mágikusan eltúlzott változataival. A Halottak Könyvének varázsigéi tartalmaztak ráolvasásokat a kígyók, krokodilok és különféle ízeltlábúak ellen, azonban maguk az istenek is fenyegetést jelenthettek. Ozirisz „hegyes ujjú” segítői például saját „mészárszéküknél” várták a tévelygő holtakat.
A csapdák és a fizikai megsemmisülés mellett komoly veszélyként számoltak azzal, ha a halott fejjel lefelé fordított helyzetbe kerülne: az egyiptomiak hite szerint ez felborította az illető emésztőrendszerét. Ennek megakadályozása végett a Halottak Könyve egyes példányai tartalmaztak egy igét arra, „hogy ne egyen ürüléket és ne igyon vizeletet a túlvilágon”.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
