Családja a végsőkig ellenezte Szalézi Szent Ferenc papi hivatását

2018. augusztus 21. 11:46 MTI

Az ősi savoyai nemességhez tartozó, hithű katolikus család sarjaként látta meg a napvilágot a Thorenshez közeli sales-i kastélyban. A La Roche-i és az annecyi kollégiumokba járt, majd a jezsuitáknál tanult Párizsban. 1588-ban apja a vallásháborúk miatt visszahívta Savoyába, majd Padovába küldte jogot tanulni, ahol teológiával is foglalkozni kezdett. A lelki harc című könyv, amelyet a jezsuiták és teatinusok révén ismert meg, nagy hatással volt lelki életére. 1591-ben szerzett jogi doktorátust, majd egy római és loretói zarándoklat után, 1592 tavaszán visszatért Savoyába.

Szilárd elhatározása, hogy a papi hivatást választja, egészen addig családja makacs ellenállásába ütközött, míg őt pártoló nagybátyja, Szalézi Lajos kanonok el nem intézte, hogy pápai kinevező okmányt kapjon. Az egyházmegye második legmagasabb rangját, a genfi Szent Péter káptalan préposti címét kapta meg. 1593. december 18-án szentelték pappá. Először egy erőszakkal kálvinista hitre térített terület lelkipásztori feladatait bízták rá. A katolikus hitélet visszaállítása érdekében nyilvános vitákat tartott, röpiratokat szerkesztett, amelyeket később Viták címen gyűjtött egybe.

Első művét A Szent Kereszt zászlajának védelme címmel adta ki. Titokban Genfbe utazott, hogy Kálvin utódjával, Théodore de Béze teológussal párbeszédet folytasson a hitről. Sikereit látva, a genfi püspök kezdeményezésére VIII. Kelemen pápa kinevezte a város segédpüspökévé, majd 1602-ben püspökké tette meg. Székhelye a kálvinista reformáció miatt Annecyben volt. Püspökként is azon fáradozott, hogy a lehető legjobban lássa el lelkipásztori feladatait. Sokat tett egyházkerülete újjászervezéséért, és fontos politikai közvetítőszerepet játszott.

Leveleiből és kisebb értekezéseiből, amelyeket unokahúgának, Charmoisy asszonynak írt, állította össze a Bevezetés a lelkiéletbe vagy Filotea (A jámborság útja) című művét. A könyv 1608-ban jelent meg, és akkora sikert aratott, hogy élete során még negyvenszer adták ki. A mű napjainkban is a katolikus morálteológia és a spirituális irodalom egyik klasszikusának számít.

A dijoni Chantal asszonyhoz fűződő mély és bensőséges barátsága segítette abban, hogy megvalósíthassa egyik legkedvesebb tervét: egy kontemplatív női szerzet alapítását, amelynek nincs szigorú klauzúrája (külvilágtól elzárt része), és tagjai a felebaráti szeretetnek szentelik magukat. Célként fogalmazta meg: "Bensőséges életet élő lelkeket adni Istennek, akik az Urat lélekben és igazságban imádják." Ezért nem a külső szigort, hanem a belső önátadást hangsúlyozta, a lelkiség alapvető vonásaként az alázatot és a szelídséget jelölve meg.

Chantal asszony (a későbbi Szent Johanna Franciska) és két társa 1610 júniusában kezdte meg a közös életet a Szalézi Ferenc adta szabályok szerint Annecyben. Az úgynevezett vizitációs nővérek száma gyorsan növekedett, még Ferenc életében 12 kolostoruk jött létre. Később formális szerzetesrenddé alakultak, pápai klauzúrával, ünnepélyes fogadalommal. A Szűz Mária Látogatásáról nevezett (Vizitációs) Rend ma is teljesen kontemplatív és monasztikus rend. Magyarországon 1928. augusztus 26-án Érden nyílt meg első kolostora. A kommunista diktatúra idején betiltották, 1996 óta Budakeszin működik újra a közösség, tagjai jórészt nyugdíjasok.

Ferenc a vizitációs nővérekkel fenntartott bensőséges kapcsolatának tapasztalatait egységes tanításban foglalta össze, s ezt jegyezte le az Értekezés az istenszeretetről vagy Teotimus című munkájában. A könyv 1616. júliusi kiadása egybeesett belső lelki életének fordulatával, ettől kezdve még aszketikusabb életet élt. 1622-ben Avignonba kellett kísérnie Savoya hercegét, a visszaúton Lyonban agyvérzés érte, és másnap, december 28-án meghalt.

Szalézi Ferenc a türelmes keresztény humanista megtestesítője volt, segítette a szegényeket, az Isten és az ember közti kölcsönös bizalmat hirdette. Származásra való tekintet nélkül egyaránt szolgálatára állt mindenkinek, egész életében a jámborságot és a szeretetet hirdette. Saját szavaival élve: „Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel.” Nagyműveltségű ember volt, könyveit is rendkívüli műgonddal írta, egyszerűen, közérthetően fogalmazott, stílusát a francia akadémia is mintaszerűnek ítélte.

A szent életű embert 1661-ben boldoggá, 1665-ben szentté avatták, 1877-ben egyháztanítóvá nyilvánították. Bosco Szent János olasz katolikus pap az ő emlékére alapította 1859-ben Torinóban a Szalézi Társaság férfi szerzetesrendet, főként az elhagyott és szegény ifjak nevelésére. Ünnepét a római naptárba 1666-ban vették fel január 29-re, 1969 óta január 24-ére esik, arra a napra, amelyen Annecyben eltemették.

XI. Piusz pápa 1923-ban tette meg az újságírók védőszentjévé. A katolikus tömegtájékoztatás világnapjára (a húsvétot követő hatodik vasárnapra) a pápa minden évben üzenetet fogalmaz meg a katolikus sajtó hivatásáról, amelyet év elején, emléknapján tesz közzé. Magyarországon az újságírói hivatás megbecsülésének jeléül a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2001 óta minden évben ösztöndíjjal támogatja a média egy-egy munkatársát „a keresztény értékrend szakmailag megalapozott és hiteles képviseletének elősegítéséért”.