A tánc Oscar-díját vehette át a balettművész, Balázsi Gergő
2024. augusztus 14. 16:05
Balázsi Gergő a tánc Oscarjával a zsebében A bajadér című klasszikus balett főszerepét is eltáncolja a következő évadban. Bár második otthona a színpad, az első még annál is fontosabb számára. Lelkesen szurkol a magyar olimpikonoknak; tapasztalata szerint sok a hasonlóság a két mozgásműfaj között.A Kultúra.hu interjúja.
Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy történelmet írtál a Benois de la Danse díjjal, hiszen te vagy az első magyar táncművész, aki a tánc Oscarjának számító szobrocskát hazahozta.
Már attól boldog voltam, hogy a jelöltek között állhattam a színpadon, olyan neves táncművészek kapták meg ezt a díjat korábban. Amikor a nappaliban néha ránézek a táncoló figurára, értetlenül állok előtte. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy 33 év után most már a magyar zászló is ott van a díjazottak országai között.
Mióta eljöttél a táncművészetiről, és az Operában táncolni kezdtél, szinte nem telt el év, hogy ne kaptál volna díjat. 2022/2023-ban például te lettél a legjobb férfi táncművész és az évad Étoile-ja (csillaga – a szerk.) is, 2021-ben pedig Magyar Bronz Érdemkereszttel tüntettek ki.
Elhatárolódtam attól, hogy bármikor is külföldre szerződjem, nem vágytam arra, hogy ott fussak be karriert. Mindig is az volt az álmom, hogy a Magyar Állami Operaházban a Magyar Nemzeti Balett tagja lehessek. És bárhol jártam, soha nem éreztem olyan jól magamat, mint ott. Nem is számoltam külföldi elismerésekkel, ezért lepett meg annyira, hogy a zsűri Artyemij Beljakovnak, a Bolsoj vezető balettművészének és nekem ítélte a díjat. Természetesen szoktam fellépni külföldön, mégis megható, hogy noha főleg hazai pályán táncolok, ilyen szintű nemzetközi figyelem kíséri a munkámat.
Mindenféle sportot kipróbáltál. Hogyhogy végül a balett mellett döntöttél?
Nézni még mindig imádom a sportversenyeket, most is szurkolok az olimpikonjainknak. Fociztam, úsztam; a szüleim hagyták, hogy mindent kipróbáljak. A testvérem azonban a táncművészetire járt, és a szüleimmel rendszeresen megfordultunk az ott rendezett házi bemutatókon.
Nem mondom, hogy megfogott a műfaj, de a szüleim azt tanácsolták, próbáljam ki a balettet is. A felvételin tehetségesnek találtak, és szorgalmazták, hogy menjek oda. Az ötletet nem fogadtam kitörő örömmel, hat-hét éves korban szerintem kevés fiú vágyik balettozni.
Ám ahogy teltek az évek és jöttek a sikerek – megnyertem egy házi versenyt, külföldi kurzusokra küldtek –, kezdett érdekelni a dolog. A balettmesterek mondták a szüleimnek, hogy érdemes folytatnom, mert szerintük jó vagyok, sokra vihetném. Így aztán egyre jobban beleástam magam a balettművészetbe.
A Gáti Katalin Teodóra által készített teljes interjút a Kultúra.hu oldalán olvashatják.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
