„Nem szabad hagyni meghalni magadban a gyereket” – interjú Müller Péter Sziámival
2024. július 22. 17:05
Sziámi költői énállapotában egy könyvnyi verset írt a családjáról és családjával. Zenészegója a nyár koncertjeként jellemzi az Intim Torna Illegállal (ITI) és a Semmi zenekarral közös kobucis eseményt. A beszélgetésből kiderül, hogy lett költő és Sziámi, és miért nyomozott utána néhány titkosszolgálat. A Kultúra.hu interjúja.
A könyvhéten jelent meg A család című versesköteted. Ebben rímekbe szedted nagymamáidat és egyéb rokonaidat, köztük négy apádat, hat gyermekedet, továbbá néhány feleséged. A címlapon lévő fotón úgy tűnsz, mintha a saját gyereked lennél. Miért ezt a régi képet választottad?
Meg is mondtad a választ: azért, mert az ember a saját gyereke. Vagy egyszerűbben: addig élsz, ameddig él benned a gyerek. Mindenkiben ott élnek a megélt élményei, életkorai. Szerintem családtagok a korábbi egó- vagy énállapotok. Jóban kell lenni, ápolni kell velük a viszonyt.
Azt írod valamelyik versedben, hogy meg is kell bocsátani nekik.
Azt mindenképpen. Máris van két kulcsmondatunk. Az egyik a „Nem szabad hagyni meghalni magadban a gyereket”. A másik pedig a „Meg kell bocsátani”. Nagyon-nagyon különleges a magyar nyelv, igen finom fokozatokat tud.
Például amikor valami nem jól alakult, három szó is van arra, hogy mit lehet csinálni. Az egyik azt mondja, beletörődni, ami nem hangzik jól, mert azt jelenti, hogy egy kicsit összetörsz minden kudarcba.
A másik szó az, hogy belenyugszol, ami azt jelenti, hogy minden mindegy állapotba kerülsz. És van egy harmadik lehetőség, a beleegyezel. Ez a megfejtés arra, hogy lehet úgy leélni az életet, hogy ne a jó-rossz viszonyok kössenek gúzsba, hanem az a tudat, hogy a másik ember, az összes többi ember is te vagy. Meg a dolgok is te vagy, amik történnek veled, akár az előnyödre válnak, akár pofára esések. Valószínű, hogy ennek a rövid neve a megbocsátás, tehát magadnak is meg kell tudni bocsátani.
Azt mondtad, írtál egy verses családtörténetet, és tényleg a Családregény ciklussal kezdődik a könyv. Ebben balzaci életműre elegendő legendát és eseményt foglaltál össze néhány epikus-derűs költeményben, amelyek ráadásul már-már veszélyesen őszinték. Aztán ez véget ér, más családi témák jönnek, újabb ciklusok más-más hangvételben. Miért váltottál?
Rég eldöntöttem, hogy nem írok önéletrajzi regényt, bár sokszor megkísértett. Volt, hogy el is kezdtem, a kiadó nagyon örült, én meg rájöttem, hogy bocs, de mégsem írom meg. Ráadásul visszaadtam az előleget is, ami módfelett szokatlan és nagyon helytelen.
A Vig György által készített teljes interjú a Kultúra.hu oldalán olvasható!
Támogasd a 
szerkesztőségét!
