Őfelsége III. Kossuth Lajosné: Meszlényi Terézia
2024. január 2. 19:50 M. Lovas Krisztina
„Hogyan tehetett szert egy ilyen asszony egy ilyen férjre?” – kérdezték sokan a kortársak közül. Aki csak ismerte Terézt, szinte kivétel nélkül kritikával illette, rosszindulatúnak és nehéz természetűnek találta a szépnek egyáltalán nem nevezhető asszonyt. Kossuth mégis rajongott érte.
A legújabb kutatások szerint Kossuth és Terézia megismerkedése nem éppen romantikus körülmények között történt.
Az 1837-ben felségárulás vádjával elítélt, a börtönből 1840 májusában szabadult, nősülni szándékozó, 38 éves Kossuthot egy lelkes özvegyasszony, László Ferencné hozta össze a kiszemelt arával, a harmincesztendősen már vénkisasszonynak számító Teréziával, aki ekkoriban Pesten tartózkodott, és Kossuth anyjának házában bérelt szállást.
Kossuthnak ekkoriban – minden bizonnyal házasság céljából – több hölgyet is bemutattak. Az egyik ilyen alkalommal a jelen lévő lányok közül – a szemtanú Tanárky Gyula szerint, aki később az emigrációban Kossuth titkára és a család jóbarátja lett – Kossuthnak leginkább Tanárky Auguszta, Teréz barátnője tetszett meg, ám a Meszlényi lány rámenősebbnek bizonyult.
Mindenesetre Losonczy Tóth Árpád kutatásai azt támasztják alá: nem sokon múlott, hogy nem a szép és intelligens Auguszta lett Kossuth felesége.
Kertész Erzsébet, Kossuth húgának, Zsuzsannának, a szabadságharc főápolónőjének életrajzírója szerint bizonyos: Teréz akarata volt az eljegyzés, aki odaadó, figyelmes hallgatásával, Kossuth nézeteinek helyeslésével elérte, hogy a férfi végül megkérte a kezét.
Rámenős udvarló
Igazán nem sugároz romantikus lelkesedést Kossuth 1840 novemberében Szemere Miklóshoz írt levele sem, amelyben éppenséggel nősülési szándékát is megemlíti.
„Kimondjam-e? Miért ne, házasodom […] Kérlek, kívánj nekem szerencsét e lépéshez, mely engem egy hőn szeretett nő karjain boldoggá teend, […] mert nincs ember, ki a családi viszonyt gyöngédebb érzettel tekintse, mint én tekintem […]. Akarod tudni, ki az a bátor hölgy, ki nem retteg sorsát az enyémhez csatolni? Ez tulajdonképp mindegy, de ha éppen akarod tudni, megmondom, jegyesem neve: Meszlényi Teréz.”
A cikk teljes terjedelmében a Múlt-kor történelmi magazin 2023. őszi különszámában olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
