Higiéniás viszonyok Európa nagyvárosaiban
2023. október 8. 09:50 Robert Taylor
Gyakran találkozhatunk azzal a megállapítással, hogy a középkor emberének környezete büdös és koszos volt. Az ember szaglószervére az igazi csapást valójában az akkori népesebb európai városok jelentették, ahol tízezreknek kellett együtt élnie. London vagy éppen Párizs a mai állapotukhoz képest valóságos bűzbombának számított. Annak járunk utána, hogy ennek mi lehetett az oka.
Nyilvánosan fürödni tilos!
Aligha okoz meglepetést az, hogy a középkor embere teljesen másképpen állt hozzá a fürdéshez, mint a XXI. századé. Mind a korszakon belül, mind pedig földrajzilag eltértek a tisztálkodási szokások. Ezt leginkább az a körülmény befolyásolta, hogy az adott területen mennyire fértek hozzá a mosakodási lehetőséget biztosító vízhez.
A falvak és városok a történelem folyamán alapvetően patakok és folyók mellé települtek, így biztosítva a nélkülözhetetlen ivóvizet. A falusiak értelemszerűen a tisztálkodást és a mosást is ezekkel a vízforrásokkal oldották meg.
Egészen más volt a helyzet a városokban, aminek a hátterében az egyre növekvő számú népesség állt. Teljes képtelenségnek számított, hogy egy több száz vagy több ezer fős település minden egyes lakója egyetlen folyóban fürödjön, ráadásul a középkori viszonyok nem engedték meg, hogy egy ekkora tömeg számára megfelelő infrastruktúra épüljön ki.
A kiváltságosabb lakóknak rendelkezésére állhatott privát fürdőszoba, igaz, a legtöbb esetben ez nem jelentett mást, mint egy olyan helyiséget, ahol fel tudtak állítani egy dézsát, amelyet lepedővel béleltek ki, és forró vízzel töltöttek fel. Csak a legmagasabb státuszúak vagy a legvagyonosabbak engedhettek meg maguknak ókori mintára épült fürdőt, de a nagy többségnek máshogyan kellett megoldania a tisztálkodást.
A megoldást a nyilvános fürdők jelentették, amelyek a legtöbb városban fennmaradtak, különösen azokban, amelyek az egykori Római Birodalom területén jöttek létre. Az intézmények a városok hétköznapi részévé váltak annak ellenére, hogy működésüket az egyház nem nézte jó szemmel. A késő középkor idején a szabados erkölcsi szokások melegágyának tekintették őket, és jeles tudósok is úgy vélték, hogy a fürdőbe járás betegségeket terjeszt.
A fürdők egyszerre voltak a tisztálkodás helyszínei, éttermek és kuplerájok, ezért érthető volt a velük szembeni ellenérzés. A XIV–XV. századtól kezdve Európában szép lassan be is zárták ezeket, amit a kutatók többek között az erkölcstelenséget ostorozó reformációval, valamint a szifilisz terjedésének megakadályozásával magyaráznak.
Akárhogy is történt, az európaiak úgy lépték át az újkor küszöbét, hogy leszoktak a fürdésről, és bár a higiéniai szokások terén gyakran emlegetik a középkort negatív példaként, a valóság az, hogy egyes későbbi századokban az emberek kevesebbet tisztálkodtak.
A cikk teljes terjedelmében a Múlt-kor történelmi magazin 2023. őszi számában olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
