Évekig tárgyalt Mátyás király második felesége személyéről

2023. január 11. 18:05 Múlt-kor, Történelmi Szemle

Martí Tibor: Aragóniai Beatrix hozománya. Újabb források Mátyás nápolyi kapcsolatainak történetéhez (1474–1476) című tanulmánya a Történelmi szemle 2021/4. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva olvasható teljes egészében.

Luca Lupo Budáról Milánóba küldött jelentése közvetlenül az 1476 nyarán Nápolyba menesztett magyar követség indulása előtt keletkezett: levelében pontos információkat közölt a magyar követek személyéről és Aragóniai Beatrix hozományáról, a Hunyadi Mátyás környezetéhez tartozók által ismert értesüléseket foglalva össze. A forrás keletkezésekor már több éve zajlottak a Mátyás és I. Ferdinánd nápolyi király (1458–1494) közötti tárgyalások: a követségek előkészítésének köszönhetően a két uralkodó között szövetség, Ferrante kisebbik lánya, Beatrix hercegnő és Mátyás között pedig házasságkötés jött létre.

Beatrix képmása a Regiomontanus kódex lapján, Össterreichische National Bibliothek, Bécs

A magyar uralkodó második házasságkötését előkészítő, Budán és Nápolyban folytatott, 1474–1476 között felgyorsult tárgyalásokról napjainkig Berzeviczy Albert Beatrix- életrajza és a kapcsolódó oklevéltár forrásai jelentik a kiindulópontot a hazai és a nemzetközi kutatás részére egyaránt. A házasság jelentőségét a Magyar Királyság számára kultúrtörténeti szempontból szokás hangsúlyozni: a friggyel olyan korszak vette kezdetét, amelynek idején az itáliai reneszánsznak a budai királyi udvarra gyakorolt hatása egyedülálló módon érvényesült.

A dinasztikus házasság létrejöttének körülményeiről, Aragóniai Beatrix budai udvarba vezető útjáról, a házasságkötésről és a székesfehérvári koronázásról, de Beatrix egész későbbi életéről is elsősorban három forráscsoport alapján vannak ismereteink: a korszak itáliai diplomáciai levelezése (döntően Milánó, Ferrara, Mantova és persze a pápa diplomatáinak jelentései), a Berzeviczy által ismert és feldolgozott elbeszélő források, illetve a budai királyi udvarban működő történetírók elbeszélései.

A fennmaradt forrásanyag tekintetében Buda és Nápoly vonatkozásában egyaránt a források pusztulása jelent tragikus párhuzamot: a Jagelló-udvarban őrzött királyi oklevelek Budának a hódító oszmánok által történt kifosztása következtében semmisültek meg, míg a nápolyi királyi levéltár értékes anyaga a második világháború barbár pusztításának esett áldozatul. E sajnálatos körülmények különös módon felértékelik a világháborút megelőző nápolyi kutatásokat, illetve ugyanezen okokból rendkívüli jelentősége lehet a különböző céllal más archívumokban megőrződött, másolatban vagy ráadásul eredetiben fennmaradt forrásoknak.

A közelmúltban végzett spanyolországi hungarika-kutatásaim során olyan okleveles anyagot sikerült feltárni, amelynek feldolgozásával új részletek ismerhetők meg a Mátyás és Beatrix közötti házasságkötés ügyében 1474 és 1476 között folytatott tárgyalások történetéről. A valenciai eredetű – Madridban található – okleveleket forráspublikációként a Történelmi Szemle 2017. évi 3-as számában közöltem. Jelen közlemény célja az újonnan előkerült, 1475 májusát követően egy oklevélbe másolt simancasi oklevélegyüttes közlése.

A simancasi levéltár Patronato Real sorozatában egykorú másolatokban fennmaradt okleveles anyag alapvetően szükséges a kép teljessé tételéhez: a két csoport hasonló jellegű, különböző pontokon egymásba illeszkedik, csak együtt értékelhető, így a házasságkötés előzményeiről belőlük nyerhető információkat érdemes a két újonnan előkerült forráscsoport ismeretében összegezni.

A Mátyás és Ferdinánd által egymás udvaraiba küldött diplomaták pályáit Fraknói alapvető tanulmányai után legutóbb a szentszéki követségekre fókuszálva Fedeles Tamás összegezte. Berzeviczy Albert Podjebrád Katalin 1464. február 23-án bekövetkező halálától követte végig a Mátyással kapcsolatban különböző uralkodói udvarok részéről felmerült házassági terveket, illetve Mátyás diplomáciai lépéseit, különös tekintettel a nápolyi kapcsolatok alakulására.

Hunyadi Mátyás arcképe egy Corvina miniatúráján

Az újonnan előkerült források a korábbi, évekkel azelőtt megkezdett tárgyalások megtörténtére csak utalnak: 1474 tavaszát megelőzően évekig nem foglalkoztak a házassági tervvel. A magyar király által követei, Bánfi Miklós pozsonyi ispán és Francesco Fontana doktor részére kiállított, a házassági szerződésről szóló megbízólevél szerint Mátyás háborús elfoglaltsága miatt. A korábbi (félbemaradt) tárgyalások egyik fontos résztvevője volt – Handó György és Bánfi Miklós mellett – Vetési Albert veszprémi püspök és Laki Túz János dalmát, horvát és szlavón bán.

Útjaik eredményének tekinthető, hogy néhány évnyi szünet után a felek visszatértek a házassági tervre vonatkozó tárgyalásokhoz és folytatták az egyeztetéseket. Közel tíz év tárgyalásai során különböző jelöltek nevei merültek fel – többek között Ferdinánd király Eleonóra nevű leánya (1450–1493) is41 –, a lehetséges frigyre vonatkozó tervek viszont rendre meghiúsultak. Fraknói, majd az ő nyomán Berzeviczy feltételezte, hogy „a házassági ügy tárgyalása már akkor újult meg, mikor 1468 szeptemberében Ferrante követe jelent meg Mátyásnál s folytatódott akkor, mikor 1469 tavaszán a magyar király küldötteiként Handó György pécsi prépost [kincstárnok] és lindvai Bánfi Miklós pohárnokmester s pozsonyi főispán Nápolyba utaztak s a mikor a velenczei államtanácsnak is tudomása volt már Mátyás és a nápolyi király bizonyos megállapodásáról”.

A Bibliotheca Corviniana Ransanus-kódexnek egy lapja, a miniatúrán Ransanus nápolyi követ beszédet mond Mátyás és Aragóniai Beatrix előtt

Jóllehet Handó egyik életrajza említi a főpap Mátyás házasságkötésével kapcsolatos nápolyi tárgyalásait, valójában, ha sor került is erre, annak időpontja bizonytalan, hiszen – mint látni fogjuk – 1474 tavaszán és később Handó nem volt Mátyás Nápolyba küldött követségeinek a tagja, illetve az újabb irodalomban az 1469. évi útra vonatkozóan is felmerültek kétségek.

A közvetlenül a házassági szerződést előkészítő követjárásra Mátyás 1474. május 18-án kelt megbízólevele szerint ez év tavaszán került sor. Követeinek – Bánfi Miklós pozsonyi ispánnak és Francesco Fontana doktornak – a feladata egyrészt egy szövetségi megállapodás létrehozása volt Ferdinánd nápolyi királlyal, másrészt magának a házassági szerződésnek a megkötése: a simancasi okleveles anyagban található a szintén Budán, ugyanazon a napon kiállított megbízólevél, amelyben Mátyás ugyanazokat a követeket, Bánfit és Fontanát az utóbbi szerződés megkötésével is megbízta. Mindkét esetben a megbízólevelek átiratként szerepelnek a szeptember 3-án kiállított szerződésekben. A két okleveles anyag ismeretében világos, hogy a két szerződést külön ügymenetnek tekintették, ezért volt szükség külön megbízólevelek kiállítására.

Berzeviczy Albert Aragóniai Beatrixról írt életrajzában több helyen is említ jelzet nélkül egy úgynevezett „hozományátvételi okmányt”: az 1475. évi nyári nápolyi tárgyalások említésekor írja, hogy Mátyás követei tárgyalásaik eredményéről „egy évvel később értesülünk” – ez a forrás viszont nincs kiadva az Oklevéltárban, és nem ismert más, korábbi vagy egykorú forráspublikációból sem. Érdemes felhívni rá a figyelmet, hogy Berzeviczy egyrészt több forrást ismert, mint amennyit közölt, másrészt Nápolyban láthatott olyan forrásokat, amelyek később, a háború során megsemmisülhettek, ahogy ezt példázza az 1499. évi salernói adománylevél, amely a valenciai okleveles anyag részét képezi és Madridból került elő.

Ennek az oklevélnek egy egykor Nápolyban őrzött változatát még látta, hiszen művében hivatkozott rá. A végleges, mindkét fél által jóváhagyott házassági szerződés szövege, Beatrix hozományának tételes összetétele, az 1476. júniusi nápolyi követjárás ténye, annak időpontja, valamint a szerződés Mátyás által Budán, 1476. december 19-én történt megerősítése egyaránt a Madridban fellelt forrásoknak köszönhetően váltak ismertté.