10 tény a paróka történetéről
2022. október 20. 19:20 Múlt-kor
A 17. század második felében Angliában egy átlagos paróka egy londoni közember heti fizetésébe, 25 schillingbe került, de egy díszesebb póthajért akár 800 schillinget is elkérhettek.
1. Parókát már az ókori egyiptomiak is használtak. A hajpótlék viselőjének társadalmi státuszától függően emberi hajból, növényi rostokból és báránygyapjúból is készülhetett.
2. Mivel az ókori Rómában a szőke volt a legdivatosabb hajszín, a nők – köztük a prostituáltak többsége – gyakran viseltek a germán törzsek nőtagjainak hajából készített parókát.
3. A paróka a Római Birodalom bukását követően mintegy ezer évre kiment a divatból, majd I. Erzsébet, a kopaszságát rejtegetni igyekvő XIII. Lajos, majd utóda, a tíz parókakészítőt felfogadó XIV. Lajos révén terjedt el újra a kora újkori Európában, főként az arisztokrácia körében.
4. A parókadivat 1665-re Velencébe is eljutott, ám a városi hatóságok 1668-ban törvénytelennek nyilvánították a viselését. A hajpótlék a betiltás hatására azonban csak népszerűbb lett, így a rendeletet néhány évvel később visszavonták.
5. A legjobb minőségű parókák emberi hajból készültek, ám előfordult, hogy gyapjúból és a lovak sörényéből is állítottak elő hajpótlékot. A hajpótlékok olyan díszesek és bonyolultak voltak, hogy felhelyezésük több óráig is eltartott, így viselőjének célszerű volt ülve aludnia, ha másnap nem akarta megismételni az unalmas procedúrát.
6. A folyamatosan illatosított, rizsporozott és viaszolt parókákat nem mosták, így a parazitafertőzések melegágyai lettek, ahol a tetvek mellett olykor még lepkék, valamint egerek is tanyát ütöttek.
7. A 17. század második felében Angliában egy átlagos paróka egy londoni közember heti fizetésébe, 25 schillingbe került, de egy díszesebb póthajért akár 800 schillinget is elkérhettek.
8. A parókák idővel olyan sok pénzbe kerültek, hogy Párizsban rendkívül gyakorivá vált a parókalopás. A 17. század végére a parókakészítésből és a póthaj exportjából származó összegek már a francia állam egyik legnagyobb bevételi forrását jelentették.
9. Az anekdota szerint I. Péter cár 1716-ban, Danzigban (a mai Gdanskban) egy istentiszteleten annyira fázott, hogy levette a város polgármesterének fejéről a parókát, és a sajátjára tette. A szertartás után visszaadta.
10. Miután Nagy-Britanniában 1795-ben adót vetettek ki a rizsporra, a francia forradalom után pedig Franciaországban is nemkívánatossá vált a póthaj viselése, a parókák népszerűsége jelentősen visszaesett.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
