Címereikbe írták történelmüket Anglia előkelői

2022. szeptember 28. 11:05 Múlt-kor

A címer legfontosabb része a pajzs és az azon látható címerábra. Ezt egészítik ki a pajzsot körülvevő további címerrészek és -tartozékok, például a sisak, az ezen látható sisakkorona és sisakdísz, illetve a VI. Henrik ideje óta elterjedt pajzstartók, jellemzően létező vagy mitologikus állatok másai.

Az egyik legismertebb brit címer a királyi családé. Az alapját adó zöld dombon az angol uralkodók 1413 óta használt mottója – „Dieu et mon droit” (franciául: „Isten és a jogom”) – olvasható, míg a Térdszalagrend mottója („Honi soit qui mal y pense”, vagyis: „Szégyen arra, aki rosszat gondol róla”) a pajzsot körülvevő övön szerepel. A jobb pajzstartó egy koronás arany oroszlán (a címert a viselő szemszögéből írjuk le, vagyis a szemből nézve bal oldal a leírásban a jobb), a bal pedig egy ezüst egyszarvú. Az oroszlán nemességet és vitézséget, az egyszarvú pedig tisztaságot és erényt sugall, és mindkettő a bátorság és az erő jelképe.

A heraldika nyelvének világos szabályai határozzák meg a címerek leírásának mikéntjét. Ezek szerint öt szín létezik: vörös, zöld, kék, fekete, bíbor, illetve két fém: ezüst és arany. A címerképként szereplő állatok egyik legfontosabb megkülönböztető jegye a testhelyzetük. Az ágaskodó oroszlán egy lába a földön, három a levegőben van, farka felemelve, fejét oldalról látjuk. A szembenéző a címer olvasója felé fordul, míg a lépő három lábbal a földön áll, egyet felemel, farka a háta fölé kanyarodik. Anglia címere Oroszlánszívű Richárd óta három lépő-szembenéző arany oroszlán. (Ezt az ábrázolásmódot az angol heraldikai hagyomány leopárdként is ismeri.)

Efféle királyi állatok láthatók a Hampton Court-palota vizesárka fölött ívelő hídon, vagy a windsori Szent György-kápolna tetején, a királyi leszármazást hirdetve. A képzeletbeli yale (az antilop és a kecske különös keveréke) Margaret Beaufort jelképe volt, VII. Henrik anyjáé, akin keresztül a Tudor-dinasztia levezette igényét az angol trónra.

A mesebeli heraldikai lények között szerepeltek még a sárkányok, sárkánygyíkok (kétlábú sárkányok), griffek és kokatriszok (kakasfejű és -lábú, tüskés farkú, sárkánytestű, szárnyas lények). Az egyszarvúakat nem sorolták ide, ugyanis a 17. századig létezőnek tartották őket, és a tengerpartokon néha talált narválagyarakat az ő szarvaiknak hitték.

A személyes címerképek értékeket, törekvéseket, származást és hűséget jelenítettek meg. Aragóniai Katalin koronás gránátalmája termékenységet és bőséget jelentett, de – Granada almájaként – a szülei által vezetett rekonkvisztára, Spanyolország déli részének visszafoglalására is utalt.

Boleyn Anna VIII. Henrikkel kötött házasságakor egy jogart tartó, koronás sólymot választott jelképéül; a sólyom egy fatörzsön ül, amelyből vörös és fehér rózsák sarjadnak. A sólyom a vágyott tárgy fáradhatatlan hajszolását, a jogar a királyi hatalmat, a rózsák pedig reményt, örömöt és termékenységet jelképeztek. Jane Seymour választása ellenben egy koronás főnixre esett, amely fehér és vörös rózsák között emelkedik ki egy kastélyból: megújulás, biztonság, örökösök ígérete forrt így egybe.

A korabeli humor a heraldikában is megjelent: a „beszélő címerek” címerképei szójátékokat vagy rejtélyes utalásokat hordoztak. A Tudorok csapórácsa a Beaufort névből (szép kastély) eredt, Sir Nicholas Bacon személyes jelképe egy kövér vadkan volt. A Quartermain család pajzsán négy kéz szerepelt (franciául a quatre négyet, a main kezet jelent), a Harrisonokén pedig egy sün (franciául hérisson).

A hagyomány mára sem halt ki teljesen: Beatrix hercegnő, András yorki herceg lánya három méhet szerepeltet jelképén (a „bees thrice” hangzásában közel áll a Beatrice névhez).