3400 éves várost hozott felszínre a Tigris folyó vizéből a szárazság

2022. július 12. 16:15 Múlt-kor

Évezredekkel ezelőtt a Tigris és az Eufrátesz folyók partján jöttek létre a legkorábbi letelepedett civilizációk. E két folyó vonzáskörzetében jött létre az úgynevezett „termékeny félhold”, amelyben forgalmas kereskedelmi útvonalak, gazdagon termő mezőgazdaság, és virágzó városok alakultak ki.

Napjainkban utóbbiak romjai Irak, Irán és más térségbeli országok területén találhatók meg. E helyeken a világ számos más tájához, köztük Európa déli részéhez hasonlóan szárazság van, ami nem kis részben a klímaváltozás okozta térségbeli hőmérséklet-emelkedés számlájára írható. Irakban a Tigris visszahúzódása most egy 3400 éves palotakomplexumot hozott fel a víz alól, az ókori Mitanni állam idejéből.

Az államalakulat Észak-Mezopotámia területén terült el az i. e. 1500 és 1360 közötti időszakban, mielőtt előbb a Hettita Birodalom, majd az asszírok igájába került. Más mezopotámiai civilizációkhoz hasonlóan Mitanniban is az agyagtáblákra rögzített ékírást használták, ami elősegítette az ország gazdasági és katonai dominanciáját.

Mitanni uralkodói az egyiptomi fáraókkal is kapcsolatban álltak, és rangjukhoz méltóan kiterjedt palotákat építtettek maguknak. Ezek egyike a Tigris partján fekvő Zahiku volt – a szakértők feltételezése szerint ennek romjai kerültek most elő a szárazság következtében.

Zahiku feltételezett romjai nem is olyan régen kerültek víz alá – ez a Tigris 1980-as évekbeli felduzzasztásával, azaz a híres moszuli gát és vízerőmű megépítésével következett be. Az elmúlt évtizedek során időről időre előfordult, hogy a vízszint eléggé lecsökkent ahhoz, hogy a romok vizsgálhatóvá váljanak, legutóbb 2018-ban, amikor első ízben sikerült egy régészstábnak részletesebben dokumentálnia őket.

A moszuli gát egyik áteresztő nyílása, amely a sebes folyású Tigris által kifejtett nyomást hivatott csökkenteni

Amikor idén január és február folyamán újabb nagymértékű csökkenést mutatott a vízszint, a tudósok tudták, nincs vesztegetni való idejük. dr. Hasan Ahmed Qasim régész, a Kurdisztáni Régészszervezet elnöke, valamint két német kollégája, dr. Ivana Puljiz a Freiburgi Egyetemről és dr. Peter Pfälzner a Tübingeni Egyetemről a helyszínre siettek a Fritz Thyssen Alapítvány által biztosított vészhelyzeti finanszírozás segítségével, valamint a helyi Régiségek és Örökség Igazgatóságával egyeztetve (ennek központja az iraki kurdisztáni Dahúk városában található).

A kutatók hamar feltérképezték a régészeti lelőhelyet, amelyet ma Kemune néven ismernek a helyiek. Egy hatalmas erődítményt tártak fel falakkal és őrtornyokkal, továbbá egy többemeletes raktárat és egy kézműves ipari komplexumot.

„Az óriási tárolóépület különösen nagy jelentőséggel bír, mivel hatalmas mennyiségben tárolhattak benne javakat, amelyek az egész térségből érkezhettek” – mondta el dr. Puljiz. Dr. Qasim hozzátette, „az ásatás eredményei arra utalnak, hogy ez egy fontos központja volt a Mitanni Birodalomnak.”

A régészcsapat kiemelte, hogy a romok igen jó állapotban maradtak fenn. A vályogépítmények nagyobb károsodás nélkül átvészelték a mintegy 40, víz alatt töltött évet. Néhány agyagedényben ki nem égetett ékírásos agyagtáblákra is bukkantak a kutatók. Az írás ezeken a Középasszír Birodalom korában használt nyelvet tükrözi, így mindenképpen a várost i. e. 1350-ben elpusztító földrengésnél későbbi időszakra datálhatók. Ez segíthet rávilágítani a két birodalom közti hatalmi átmenet korára.

A tározó vízszintje immár újra emelkedésnek indult, és az ókori várost újra ellepték a hullámok. Szerencsére a kutatóknak sikerült letakarniuk a felásott területeket szoros műanyag borítással, illetve a kényes helyeket fel tudták tölteni murvával a leletek védelme érdekében. Zahiku esetleges későbbi előbukkanásai során újabb információkkal is szolgálhat a történettudomány számára.