A három testvér közül ő jutott a legmagasabbra. 1956 előtt az általa betöltött funkciók nem számítottak a legfontosabbak közé, ám – ugyanúgy, mint Biszku Béla esetében – a forradalmat követő megtorlás kiemelte a másodvonalbeli funkcionáriusok sorából. Rá várt a szétesett politikai rendőrség újjászervezése, szerepet kapott a kollektivizálásban, majd a kulturális élet irányításban is.

A spanyolos hazatér

Tömpe István 1909. január 2-án született Budapesten, ő volt Tömpe Benő postatisztviselő és az izraelita származású Sugár Jolán három fiúgyermeke közül a legidősebb. A budapesti Knézich utcai kereskedelmi iskolában érettségizett, majd 1926-tól a németországi Essenben tanult kárpitosnak. Hazatérését követően belépett a szociáldemokrata pártba, majd 1928-ban az illegális kommunista pártnak is tagja lett. Egy év múlva Párizsban a Thonet-gyárban helyezkedett el, miközben a Párizsi Munkás című lap szerkesztésében is szerepet vállalt. 1931-ben Belgiumba, majd Spanyolországba ment, ahol előbb Madridban, aztán La Corunában kárpitossegédként dolgozott.

Magyarországra 1934-ben tért vissza, Budapesten a Corvin Áruházban kirakatrendezőként alkalmazták, a spanyol polgárháború kitörésekor pedig – testvéreivel együtt – csatlakozott a köztársasági hadsereghez. Politikai biztosként a nemzetközi brigád egyik zászlóaljának politikai irányítását és ellenőrzését végezte. 1939-ben a köztársasági csapatok veresége után Franciaországba menekült, ahol András öccsével együtt internálták. Később az oscherslebeni repülőgépgyárba irányították át, ahonnan egy évvel később sikeresen hazaszökött Magyarországra, s megint felvette a kapcsolatot a hazai kommunista párttal. Korábbi illegális tevékenysége miatt 1942 májusában letartóztatták, de pár hónap múlva kiengedték.

Kiszabadulása után álnéven bujkált, és Rajk Lászlónak a kistarcsai internálótáborból való megszöktetését szervezte, de a szabadítási akció végül meghiúsult. Ezután a kommunisták titkos nyomdájába kéziratokat vitt, röpiratok sokszorosított, illetve fegyvereket, robbanóanyagot szállított. 1944 végén – egyik párttársa, Kovács István bejelentése nyomán (miszerint felelős korábbi lebukásáért) – pártbíróság elé állították, de végül ejtették az árulás vádját, ekkor viszont Gerő Ernő azzal vádolta meg, hogy Spanyolországban őt meg nem illető rangjelzést hordott. Tömpe hiába tagadta, egy évre eltiltották vezető pártfunkció viselésétől.
 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2022. tavasz számában olvasható.