„Nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár” – Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni viharos szerelme
2021. május 8. 13:40 Illényi Balázs
Várakozni tudás, képmutatást nem tűrő, olykor fájdalmas őszinteség és folyamatos reflexió jellemezte Radnóti Miklós és diákkori szerelme, majd felesége, Gyarmati Fanni kapcsolatát, amely – bár a XX. századi szerelmi líra egyik csúcsának volt ihletője – a hétköznapokban korántsem volt mindig költői.
Érzelmi hullámvasút
„Imádlak. És még szeretni sem hagyod magad. Hisz értelek én, tudom, mit gondolsz, de tévedsz, teljesen helytelenül látsz. Helytelenül látod a J.-ügyet is. Igen, ez van, inkább volt, de nem úgy, ahogy gondolod. (…) Téged szeretlek. És terajtad kívül minden csak játék. És játszani is jól esik néha. És mindent félremagyarázol Kisfiam” – mentegetőzött, és vallott egyszersmind szerelmet Radnóti Miklós 1942. február végén egy civakodás után a feleségének írt levélben.
A feszültség akkor már jó ideje rátelepedett a házasságukra, mivel a költő az előző tavasz óta nyíltan flörtölt (pontosabban: viszonyt folytatott) a válófélben lévő festőművésznővel, Beck Judittal. Mégsem állítható azonban, hogy szokványos hűtlenkedésről lett volna csupán szó.
18 évnyi ismeretségük és 9 év 3 hónapnyi házasságuk ideje alatt – amelynek során azonban csak bő 7 és fél év közös élet adatott meg nekik – Radnóti és Gyarmati Fanni összetartozását nem csupán az egymásra való hosszú várakozások tették válságállóvá, hanem az a feltétel nélküli őszinteség is, amellyel beszámoltak mások iránt is fel-fellángoló érzelmeikről. De milyen is volt az az út, amit a – már a halál árnyékában született – Levél a hitveshez című versében így fogalmazott meg a költő: „Mindent, amit remélek / fölmértem s mégis eltalálok hozzád; / megjártam érted én a lélek hosszát”.
Radnóti Miklós nevelőanyjával és húgával, amikor meglátogatta őket Nagyváradon az 1920-as évek közepén
A két fiatal 1926 őszén ismerkedett meg Hilbert Károlynál, aki – miközben matematikából korrepetálta Radnótit – életre szóló hatással volt az eszmélődő kamaszra, felkeltette az érdeklődését az irodalom iránt, és atyai jó barátjává, mentorává vált. Az akkor 14 éves Fanni Hilbert feleségétől vett szintén matematikaórákat, és a különórák előtt-után futott össze a nála 3 évvel idősebb fiúval.
Radnóti, akkor még Glatter Miklós, hogy imponáljon a csinos lánynak, 18-nak öregítette magát, és – idézte fel utóbb Fifi – szándékosan elcserélt ceruzákkal, meg egyéb kamaszos módokon adta jelét vonzalmának. Hamarosan társaságba is együtt jártak, így találkoztak például a későbbi baráttal, Vas Istvánnal is, aki a szép és okos kamaszlányt akkoriban „a megközelíthetetlenség legzavarbaejtőbb példányának” látta.
Diákkori szerelmes versei első ciklusának, a Szent szerelmi újraélésnek mind a 9 költeménye fölé Gy. F. monogramot írt Radnóti, ám néhány hónappal később az epekedő verseknek már más volt a címzettje. Érettségi után ugyanis – gyámja, Grosz Dezső kívánságának megfelelően – a csehországi Reichenberg (ma: Liberec) textilipari szakiskolájában folytatta tanulmányait.
A fiatal Gyarmati Fanni
Itt bonyolódott szenvedélyes viszonyba egy 18 éves német gépírólánnyal, Klementine Tschiedellel olyannyira, hogy az 1927 novembere és 1928 májusa között született (kéziratban maradt) Die Liebe kommt und geht! című ciklus 14 versét is Tininek írta. A két lány bűvöletében hamisítatlan ifjúkori érzelmi zűrzavar lehetett úrrá Radnótin, aki felváltva írt túlfűtött erotikus jelenetekben bővelkedő költeményeket új kedvesének, illetve visszafogottabbakat otthon maradt szerelmének. A reichenbergi kapcsolat korántsem maradt plátói: „Tinnie megsiratta az ártatlanságomat. A drága, a kedves” – vallotta meg a költő 1928 legelején a naplójának.
A német szerető és a magyar diáklány közti érzelmi hullámvasút azonban „segítette a felnőtté válásban, a Fanni iránti érzelmei elmélyülésében” – vélekedik Radnóti monográfusa, Ferencz Győző irodalomtörténész. Hazatérése után, 1928 második felétől a költő már ismét csak Fanninak írt verseket, ám mivel Tinitől még évekig kapott leveleket, képeket, többször is magyarázkodnia kellett. 1933 októberében például, amikor Tini képét egy közös barátjuk – a Szegeden egyetemre járó Radnóti helyett – Fanninak kézbesítette, levélben így értékelte egykori fellángolását.
„Nagyon kell, hogy szeressük Tinit mind a ketten. Mert talán ő tette azt, hogy ma az enyém vagy. Hogyha ő akkor nem imád és nem csókolja meg hajnalokon a kezem sírva, akkor sohase lett volna kitartásom, bátorságom elviselni azt a sok szenvedést amit egy kis matrózruhás diáklány, Te Drága, okozott nekem, aki szép színes leveleket várt tőlem és legtöbb amit igért, hogy testvérül fogad, akkor, amikor én szerelmesen és bolondul szerettem. (…) Az első asszonyom volt, jó, szerelmes szeretőm, fontos ez Drága. A legtöbb fiú elmegy valamerre egy sötét uccába először és összeáll az első, útjába kerülő nővel aki trágár és akinek a nevét sem tudja. És mély sebbel megy neki az igazi szerelemnek.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
