Szíria: civilizációk bölcsője, civilizációk koporsója?
2013. szeptember 16. 08:40
Szemtanúja volt az ember letelepedésének, a földművelés kialakulásának, a perzsák, az akkádok, az asszírok, a rómaiak, az arabok és az oszmánok felemelkedésének, majd bukásának. A Magyarországnál csaknem kétszer nagyobb területű közel-keleti országot a humanitárius katasztrófa mellett gazdag történelme elvesztésének veszélye fenyegeti: a két és fél éve tomboló, több mint százezer emberéletet követelő súlyos harcokban az UNESCO világörökségi listáján szereplő hat helyszín közül csak egynek sikerült átvészelnie a polgárháború viharait. Szíria megállíthatatlanul közeledik a széthullás felé. Íme a legveszélyeztetettebb helyszínek.
Palmüra
Miről nevezetes? A római kori Palmüra (ma Tudmur) Damaszkusztól 240 kilométerre északkeletre és az Eufrátesztől 200 kilométerre nyugatra található. A Mediterráneum és az ókori Kelet közötti kereskedelem fontos központjaként szolgált, a karavánok számára hosszú évszázadokon „a sivatag mátkája” volt.
A Római és a Pártus Birodalom határán levő város nagyfokú autonómiát élvezett. Marcus Antonius i.e. 41-ben foglalta el, majd Róma adófizetőjévé tette a 212-től római coloniaként igazgatott, virágzó települést. A perzsa Szászánidák felett győzedelmeskedő Septimius Odaenathus i.sz. 251-252 táján Palmüra fejedelme és Róma keleti hadseregének főparancsnoka lett, 267-ben bekövetkezett halála után öt éven át özvegye és fia uralkodott a városban, amelyet Aurelianus császár hódított meg és rombolt le 272-ben. A római kori romváros 2011-ig népszerű turistalátványosságnak számított.
Mi történt vele? Sajtóhírek szerint a Palmürában található iszlám kori fellegvárat a harcokban előbb bombatalálat érte, majd tankok foglalták el a romvárost, megrongálva több antik szobrot és domborművet.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
