Székely Bertalan: a XIX. századi magyar festészet kulcsfigurája

2005. június 2. 11:44 Lukácsi Attila

Székely 1835-ben Kolozsváron született. Kezdetben mérnöknek készült, a bécsi műegyetemen tanult. Ezután visszatért Erdélybe, ahol éveken át cégtáblafestéssel, rajzóraadással tartotta fenn magát. 1858-ban az Aichelburg grófi család csehországi birtokán, Marchendorfban dolgozott, ahol megnősült. 1859-ben Münchenbe ment, itt festette híres ifjúkori önarcképét, amely a realista magyar portréfestészet egyik remekműve. Ugyanitt készült első jelentős történelmi tárgyú kompozíciója, a II. Lajos király holttestének megtalálása. Egyéni stílusa leginkább a Dobozy és hitvese című munkája után bontakozott ki. Az akadémikus komponálás, pszichikai jellemzés és a naturalisztikus anyagábrázolás egyaránt jellemezte művészetét. 1862-ben Pestre költözött, majd egy évre rá a VII. Károly császár menekülése című képével nyert ösztöndíjjal Hollandiába és Párizsba utazott. 1866-ban alkotta a Mohácsi vész, majd 1867-ben az Egri nők című nagy sikerű képeit. Ez idő tájt sok illusztrációt is készített különböző verseskötetekhez. 1870-ben készült V. László című kompozíciója, majd 1875-ben alkotta egyik fő művét, a Thököly búcsúját. Utolsó nagyszabású történelmi munkája az 1879-ben befejezett Zrínyi kirohanása volt. Ezután főleg a monumentális festészet problémái foglalkoztatták, több nagyszabású freskó-megbízásnak tett eleget. Erre példa a pécsi székesegyházba készített két freskó (1887-89), a tihanyi apátság freskói Deák Ébner Lajossal, és Lotz Károllyal (1889-90), vagy a Mátyás-templom több freskója (1890-96). Több ilyen jellegű sorozata viszont meghiúsult betegeskedése miatt, például nem valósult meg a Vajdahunyad várba, a Zeneakadémiára, a Halászbástyára, és a Szépművészeti Múzeumba tervezett freskósorozatok sem. Ezen feladatok mellett ez idő tájt, főleg portrékat, női figurákat, ismert Léda-kompozíciókat festett. Legszebb tájképei az 1880-90-es időszakban készültek. Élete vége felé inkább művészetpedagógiai munkájának élt. Betöltötte a Mintarajziskola igazgatói tisztségét is. Műveiből a Műcsarnok 1911-ben, és 1956-ban nagyszabású emlékkiállítást rendezett.

Sírja könnyen megtalálható a régi református temetőben, az impozáns sírszobor a Székely-tanítvány Bory Jenő műve, külön kis út vezet hozzá. A szobrot 1943-ban avatták fel közadakozásból. Szadán egyébként található egy másik temető is a templom mellett, ennek legismertebb emléke a Vécsey-család kriptája, valamint Kollerffy Koller Mihály 48-as honvéd obeliszkje, amely a Gerenday-család műhelyéből került ki. Ez utóbbi tény azért különösen jelentős, mert a Gerenday-féle síremlékek szinte kizárólag fővárosi temetőkben találhatók. Ez a sír és további három emlék a losonci református temetőben ritka kivételek.