A harmadik keresztes hadjárat során I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár, fürdés közben a kis-ázsiai Szalef-folyóba fulladt. A szeldzsuk törökök, Szaladin szultán vezetésével 1187-ben elfoglalták Jeruzsálemet, s a kereszteseket Palesztina távolabbi részeiből is kiűzték. Erre VIII. Gergely pápa keresztes háborút hirdetett, hogy a szent helyeket visszafoglalják a pogányoktól. 1189-ben a keresztes sereg különböző utakon indult el I. Frigyes császár, II. Fülöp Ágost francia király s az angol király fia, Oroszlánszívű Richárd vezetésével. I. Frigyes halála után a német sereg kedvét vesztette, sokan haza is tértek. A harmadik keresztes hadjárat során sikerült meghódítani Akkont, valamint szerződést kötni Szaladin szultánnal, melynek értelmében a keresztény zarándokok szabadon felkereshetik Jeruzsálemet. Uralkodása alatt I. Frigyes harcban állt az egyházzal, mivel nem volt hajlandó elismerni hűbérurának a pápát. Nem tudta azonban megtörni a lombardiai városok ellenállását - 1176-ban Legnano-nál vereséget szenvedett -, így a régi császári felségjogoknak sem sikerült érvényt szereznie Itáliában. Német földön viszont meghódította az ellene lázadó Oroszlán Henriket, s dinasztiája hatalmát is megszilárdította. A XVI. századtól népmonda fonódott a császár alakja köré: nem halt meg igazán, csak egy barlangban szunnyad.