Márai Sándor

2005. április 11. 12:52

(1900-1989)

Márai Sándor, a múlt századi magyar próza mestere, 1900. április 11-én született egy kassai polgárcsaládban. Már 18 évesen a Budapesti Napló szerkesztője volt, a húszas években a frankfurti egyetemen tanult, és cikkei a legrangosabb magyar és német lapokban jelentek meg. 1923-ban megnősült és Párizsba költözött, ahonnan 1928-ban tért haza. Írásaival a polgári liberális szellem hatásos szószólója lett, első regényei a pesti polgárság világát mutatják be.

Berlinben nyomon követte Hitler hatalomátvételét, hitelesen és bátran számolt be a fasizmus valóságáról. 1934-ben jelent meg az Egy polgár vallomásai első kötete, ebben az európai hazafiságról beszél, amelynek az első világháború vetett véget, és amellyel később végleg leszámolt. A könyv Márait a magyar próza élvonalába emelte, 1942-ben lett az MTA levelező, 1945-ben rendes tagja.

1943-ban kezdte írni élete végéig folytatott Naplóját. A háború után, 1948-ban a fenyegető diktatúra miatt elhagyta az országot, Itáliában, majd New Yorkban telepedett le, 1957-ben amerikai állampolgár lett. Az 1956-os forradalom hírére Münchenbe ment, de már csak a szovjet tankok bevonulásáról értesült. 1968-tól Nápoly mellett, 1979-től a kaliforniai San Diegóban élt. Nem vett részt a nyugati magyarság irodalmi csoportosulásaiban, teljes visszavonultságban töltötte utolsó éveit. A beteg és magányos Márai 1989. február 21-én San Diegóban öngyilkos lett, akadémiai tagságát halála után állították vissza, és posztumusz kapta meg a Kossuth-díjat.

Bár a verset, mint műfajt nem tartotta sokra, Halotti beszéd című költeménye megrázó erővel szólaltatja meg az emigráció, a magányosság és a gyökérvesztés gyötrelmeit. Kassától a Csendes-óceánig jutott, de a magyar nyelv maradt a hazája, minden művét anyanyelvén írta. Regényei közül a Vendégjáték Bolzanóban egy Casanova-epizód, mesteri jellem- és lélekrajz. Egyik legnépszerűbb műve A gyertyák csonkig égnek, amelyet meg is filmesítettek. Főműve, A Garrenek című regényfolyam a polgári Európa hanyatlását írja le.

Számos hangjátékot és tévédarabot írt utolsó évtizedeiben. Kisprózája mesteri, jellem- és helyzetábrázolása, elemzései bravúrosak, sokszor aforisztikusak. Naplója a világháborúk közötti polgári rendszer hanyatlását és elzüllését, a háború és az üldözések szörnyűségeit, a demokrácia reményeit, e remények kialvását, a nyugati társadalom értékvesztését, az írói morál mindenek felettiségét vizsgálja.

Márai kikötötte, hogy művei nem jelenhetnek meg szülőhazájában, amíg az orosz hadsereg az országban állomásozik. Könyvei itthon mégis jelen voltak, hatottak a kanadai és müncheni kiadások révén. Írásait ma is folyamatosan adják ki, 1995 óta nevét irodalmi díj viseli.